Mennyire sikerült nem olyannak lenni, mint a szülők?

Most akkor olyannak lenni, tehát azt a példát követni vagy ugymond felépülni?

Teljesen. Neked is sikerülni fog, különben eszedbe sem jutna ezen gondolkodni, esetleg előre félteni a gyerekedet saját magadtól. Ha te őt az első pillanattól szeretettel tervezed, várod, egyszerűen jönnek a jó érzések, magától működik minden. Nyugodt szívvel mondom, már felnőttek a gyerekeim. Én nem tudom, ez hogy van, velem csomószor előfordult, hogy láttam magam annyi idősen amennyi épp volt a két gyerekem, és egyszerűen éreztem, hogy akkor nekem hogy lett volna jó, mire lett volna szükségem. És azt adtam, tettem. Természetesen tudom, hogy a gyerekeim nem én kicsiben, de azt is tudtam, hogy ami nekem fájt az minden gyereknek fájna. És hamarabb vágtam volna nyakon magamat mint hogy nekik rosszat tegyek. Képzeld, még valamifajta elégtételt is adott, hogy lehet azt úgy ahogy szerintem kellett volna. Hajrá, ha szereted, nem tudod bántani.

2-Teljesen egyetértek. Ugyanígy csináltam a gyerekeimmel, már felnőttek, nagyon jó a kapcsolatunk, mindig is az volt.

Hála ég semenyire nem tudnék olyan féreg lenni mint a mérgező "szüleim" de sajnos az öcsém meg a nővérem olyan lett mint ők

Szintén 2-eshez hasonlóan cselekedtem, miután meglett a kislányom. Teljesen bejött, már 26 éves, szeretetteljes felnőtt kapcsolat van köztünk. Én egy-két dologban túl is kompenzáltam a mérgező anyámat, de aztán igyekeztem helyrehozni. Kérdező, menni fog:)

Az már egy nagyon jó kezdés, hogy nem vagyunk alkoholisták. Anyagilag is meg tudjuk adni azt a biztonságot és kényelmet, amiről gyerekkorban álmodni sem mertünk (rendes ruhák, normális cipő, jó minőségű és nem kiporciózott ételek). Foglalkozunk velük, nem hazudunk nekik, nem ámítjuk őket üres ígeretekkel. Illetve amit írtak már, hogy amire emlékszem mennyire szarul érintett gyerekként, azt nem teszem velük. Tipikus példa, ha vmi rosszabb jegy, esetleg beírás érkezik. Természetesen meg van beszélve, de ne legyen már gyomorgörcse a gyereknek egy 3-as vagy 4-es miatt.

Van amiben sikerült, és van, amin még dolgozom. Amin próbálok változtatni az a kiabálás,es az, hogy ne káromkodjak. Egyszerűen, nem mindig sikerül nem kiabálni, főleg ha valami veszélyes dolgot művelnek a gyerekek. A karomkodasrol pár éve leszoktam, de ahogy jött a dackorszak az úgy elo is ugrott. Nagyon gáz, de remélem tudok újra változtatni.