Nagycsaládosok: hogy marad minden gyerekre idő, hogy telik egy napotok?

#4 vagyok, 5 gyerekem van.

#10, meg úgy mindenki: de jó, hogy mindenki tudja, hogy kinek mire jut ideje. Egyik gyereket se kell a nap 24 órájában pelenkázni, de ha pelenkázás, vagy mosogatás közben jön oda mondani, akkor sem a világvége.

Én is dolgozok, és van férjem is, aki ugyanúgy fürdet, szülőire jár, falevelet, gesztenyét gyűjt technikára, matekozik velük, hordja őket edzésre, mint én. Van lányos nap, van fiús nap, vannak közös programok és vannak külön-külön, attól függ, hogy kinek mikor, mire van igénye, vagy nekünk mennyi időnk van. Gyerekek nélkül is szoktunk menni férjemmel kettesben.

Mi nem iratjuk be őket 60 ezer szakkörre, sportra, és nem is mindegyik sportolt. De ha igen, akkor egy idő után el tudott menni gyalog vagy busszal (q nagyobbak már elsőtől busszal jártak iskolába, nekik nem volt újdonság a buszozás). A kicsik is majd ha nagyobbak lesznek, egyedül fognak menni, a negyedik gyerekem 30 métert battyog a sportcsarnokig, nem kísérgetem.

Ui.: mindenkinek arra van ideje, amire időt akar szánni.

Persze előző... Anyám olyan volt mint te, baromi gyorsan megtanultam "alkalmazkodni" magyarán hogy sose figyelnek rám amikor nagyon szeretném.

Mert munka volt, mert főzés volt, mert a kicsi fontosabb, mert éppen fáradtak a melótól-túlórától amit muszáj volt tolni hogy jusson új cipőre, miegyébre. Mindig még hármunkra figyeltek, sose egyre, és a pici időben amit otthon voltak még ők is leléptek kettesben, de olyan hogy csak rám figyeljenek, na az soha nem fordult elő. Akkor sem mikor piszok nagy bajban voltam. És a mai napig meggyőződésük hogy ők isteni szülők, akik profin szerveztek mindent. Hát én ku.rvára nem így éltem meg, hanem úgy hogy sose vagyok fontos, mindig más az előbbvaló. És az eredménye: még mindig képtelen vagyok azt mondani hogy azt teszem ami nekem jó, és sorban csesződnek el a kapcsolataim, mert lenyomnak a pasik. Hiszen én nem lehet fontos.

És azért mert neked anyádék söpredékek voltak, már mindenki söpredék? Nem lehet máshogy élni, csak egyféleképpen, mert neked ez a tapasztalatod?

Egy két gyerekes, vagy egy egy gyerekes párkapcsolatban sem lehet mindig a gyerekre figyelni, mert nem csak jogok meg jó dolgok vannak, hanem bizony kötelességek is, aminek tetszik-nem tetszik, de eleget kell tenni. Sőt még a gyermektelenek sem mindig a párjukra figyelnek, minden percben 100 százalékos figyelem nincs.

A te anyádék nem bírták/nem akarták bírni, nem vették a fáradságot, akkor már mi se vehetjük?

Nekünk ez a családi élet.