Milyen a kapcsolatotok a gyerekeitek párjával? Legjobb és legrosszabb élmények?

Nekem egy fiam van, sajnos nem lehetett több gyermekem, mert kivették a méhem.

A fiam első választottjával jó viszonyt ápoltam, de nem volt szimpatikus egyáltalán, csak le akarta húzni a fiamat meg minket is pénzzel (nem vagyunk gazdagok). Vége lett, megkönnyebbültem.

Majd pár év múlva összejött egy lánnyal, akit nagyon szeretek és szerencsére az édesanyjával és az egész családdal jól kijövök. Imádom őt.

Legjobb élménynek a lánykérést mondanám. Emlékszem a fiam az éjszakai műszakom után feljött hozzám és megmutatta nekem a gyűrűt, és emlékszem, hogy olyan izgatottan vártam az üzenetet, hogy mit válaszolt, mint gyerekkoromban, a karácsonyi ajándéknál. A válasz igen volt, és azóta lett egy kislányom:)

3 gyerekem van. Le leszek pontozva, de az igazat fogom írni.

A fiamnak az első feleségét nem igazán kedveltem, sok összekapásunk volt. Sokszor arra ment ki a játékom, hogy elváljanak, neki meg hogy visszavágjon. A legidősebb unokáim tőle születtek, azután lett jobb a viszonyunk, de továbbra se lettünk egymásnak szimpatikusak, meg még ritkábban tartottuk a gyerekek miatt a kapcsolatot, ne lássák azt, hogy mindig veszekedünk, nagyon minimalizáltunk minden érintkezést, csak kirakta a gyerekeket, bejöttek, amikor meg vinni akarta őket, akkor meg dudált egyet, felöltöztettem őket és mentek. 4-5 éve váltak el a fiammal, tavaly volt az esküvője. Nyilván nem hívott meg rá, de tett egy nagyon kedves gesztust: hozott a tortából, és megtörtént az első, nem haraggal teli, szurkálódás mentes beszélgetésünk. Természetesen nem világmegváltó dolgokról társalogtunk, de 22 év folytonos civakodás után a másikat tisztelve ültünk egymással szemben, és hogyha nem is fogjuk elismerni egymásnak, hogy bizony hibásak vagyunk azért a 22 évért, amit ellenségeskedéssel töltöttünk, magunkban tudjuk.

Nem tudom, lehet én vagyok a rossz anyós kategória, de a fiam mostani feleségét se szeretem, komolyabbnak tartottam az első feleségét. Persze most már nem követem el azt a hibát, mint az első menyemmel.

A második gyermekem, első lányomnak a férjével semleges, kimért viszonyom van, 15 éve alkot egy párt a lányommal, 2 unokám született, se nem kedveljük egymást, se nem vagyunk egymásnak szimpatikusak, nem is szeretem, de nem is utálom, és szerintem ezzel ő is így van.

A harmadik gyermekem, második lányom 7 éve van együtt a férjével, 5 éve házasok. Bevallom, hogy sokalltam azt, amikor 11 hónap után eljegyezték egymást, 2 év múlva meg esküvő volt. Viszont boldogok, és csak ez számít. Igazából a kisebbik lányom férje nagyon idegesítő, fárasztó poénjai vannak, covid mizéria után 1 hetet ott voltam náluk, második nap jöttem volna hazafele legszívesebben. De tudom, hogy csak jót akar, és inkább ilyen legyen. Nevettesen (legalábbis próbálkozik), mint sirasson.

3-as, azért magadba nézhetnél, ha minden gyereked párját ennyire nem bírod. Nagyon gáz, hogy még alá is tettél a menyednek, hadd váljanak el, szerinted normális ember csinál ilyet?

Biztos jó a légkör nálad :D Gondolom, az összes gyereked párja is ódzkodik tőled ezek után. Jó érzés, hogy senki nem szeret a családodban?

Három lányom van, mindháromnak a férjeiről írnék.

A legidősebb lányom férjét nagyon szimpatikusnak láttam, amikor megismertem. Csendes, intelligens, tanult, viszont, ha elengedi magát, nagyon vicces is. Azóta az a legnagyobb bűne, hogy papucs... Minden hülyeségében támogatja az én rosszindulatú lányomat, ami mellesleg az ő párkapcsolati szintjükön ideális, de mindenkit elmarnak maguk mellől. 2 unokám van tőlük. (Valószínűleg a nászasszonyom azt írná a lányomra, hogy megnyomorítja a fiát.)

A középső lányom relatív sokára találta meg a párját, de jó ember mellett kötött ki. Szintén csendes, jó humorú és nagyon szereti a lányomat, a családunkat. Icipicit "öregúrnak" érzem a hiperaktív lányom mellett, de talán emiatt is passzolnak össze, mert lenyugtatja, gondolkodásra bírja. Amit én sajnálok, hogy messzire fognak költözni, ami a vejem ötlete, a lányom nem ragaszkodna hozzá. Tudom, apróságnak tűnik, de szerintem a lányomhoz nagyon nem passzol az az élet, ami a költözéssel jár. De! Nem tudhatom, utálni ezért nem fogom természetesen.

A legkisebb lányom férjét ismerem a legrégebb óta. Szinte együtt nőttek fel. Az elején nagyon nem kedveltem, mert 6 évvel idősebb a lányomnál. Ő viszont megmutatta az évek során (8 éve voltak együtt, mire összeházasodtak), hogy mennyire kitartó és mennyire szereti a lányomat. Ő határozottan extrovertált, nagyszájú, nagyon vicces. Sokat javított a természetén a lányom és ő is végig támogatta a középsulin, fősulin, egyetemen keresztül. Még most is kicsit túl impulzív nekem, de nagyon segítőkész. 2 unokám van tőlük is.