Akinek meghalt a házastársa és van neki már új párja, milyen gyakran szokott kijárni a volt szerelme sírjához?

"mert olyan személyisége van"

Nem a személyiség itt a meghatározó, hanem a neveltetés. Aki falun nőtt fel, abban a tudatban, hogy mindenki tudja, hogy melyik sír az ő hozzátartozójáé, és meg fogják őt szólni, ha nem tartja rendben a sírt, meg akinek eleve sokkal inkább természetes tevékenység a kertészkedés, sokkal gyakrabban fog kijárni a sírhoz, mint az, aki városi gyerek volt.

Nem rólam van szó, de 2 ilyen embert ismerek/ismertem. Nekik középkorúként halt meg a férjük/feleségük.

Az egyik a papám, a mamámat nem is ismertem, ő majdnem 30 évvel korábban halt meg, mint a papám. A papámnak nem volt senkije. Nem tudom, hogyan vélekedett erről, de szerintem nem érdekelte, nem is akart újraházasodni.

Apukám feleségének az édesanyjának 10-12 éve halt meg a férje, azóta neki sincs párja és ő azt mondja, nem is szeretne, ebben a korban (60 múlt) már nem hiányzik neki senki, nem akar összeköltözni senkivel. Egyébként nagyon jól elvan: kirándulgat, barátnőkkel vagy a gyerekeivel van, sportol, pár órát dolgozik is. A papám semmit nem csinált a munkán kívül, nyugdíjasként meg csak otthon ült, néha elment a haverjával inni és ennyi.

Úgy hangzik a kérdés, mintha az alapján akarnál kilyukadni, hogy aki sokat jár a temetőbe az a vokt párját szerette jobban, aki keveset az pedig az újat szereti jobban.

Az első férjem 9 éve hunyt el, a jelenlegivel 3 éve vagyok együtt. Két hetente járok a sírjához, és ez az elmúlt 3 évben sem változott és nem is fog.

Az elhunyt hozzátartozóink sírját rendszeresen ápolni és gondozni kell, ezen semmit sem változtat az, hogy lett egy házastársad. Az én szememben erkölcsi kötelesség rendben tartani a szeretteink sírját,és nagyon szomorú dolognak tartom amikor egy sír elhanyagolt. És szerintem minden síron van mit csinálni. Virágokat cserélni, különösen így össze a faleveleket leseperni róla, összegerblyézni a környékén, nyáron gyomlálni, kapálni körülötte.