Mit csináljak, ha már nincs kedvem egyáltalán találkozni a nagyimmal, mert borzalmasan régimódi a felfogása és azt akarja erőltetni rám is?
Az utóbbi 1-2 évben lett ilyen, azóta mindig, ha megyek, vagy telefonon beszélünk, csak a panaszkodás megy, meg a riogatás, meg hogy "hát nem igaz, hogy én nem tudok rá hallgatni, mikor ő csak jót akar". De közben nem fogadja el, hogy nekem jó úgy az életem, ahogy van.
Pl. most azon háborodott fel tegnap, hogy valahogy szóba jött a mozgás és mondtam, hogy én heti 3-szor edzek személyi edzővel. Na hát ne is mondjak neki ilyet, hogy én ezért pénzt adok és tessék biciklivel járni, meg gyalog a boltba, hipp-hopp formában leszek. Mondtam, hogy nekem egy így sokkal effektívebb és kényelmesebb is, az edzőmmel is nagyon jól kijövök, meg biciklizgethetnék én fel-alá Budapesten, egy normális edzéssel nem összehasonlítható.
Mindennel kapcsolatban ezt csinálja.
Tavaly karácsonykor kaptam egy kiskutyát, akkor is ott puffogott, hogy hogy adhattunk ki annyi pénzt rá, semmivel sem jobb, mint egy "korcs" és az ingyen lett volna. Ha ilyenkor elszakad a cérna és mondom neki, hogy semmi köze hozzá, meg van sértődve, hogy ő csak nekem akar jót, higgyem már el. Meg hogy az én világlátásomon kéne változtatni végre... 22 éves vagyok, nem 5, hogy így kéne nevelgetnie.
A másik meg, az állandó panaszkodás. Vagy a covidra, vagy az egészségügyre, vagy az államra, vagy az EU-ra. Tegnap is beszéltünk 10 percet telefonon, a fele idő azzal telt, hogy bizonygatta, itt bizony éhezés lesz, meg senkinek nem lesz pénze. Egész nyáron ezt hallgattam, többször kértem már, hogy ne ez legyen a fő téma. Engem/minket nem érint ez szerencsére, nem akarom hallgatni a sok borzalmat. Meg hogy nézzek én is híradót, de mondtam, hogy nem nézek tv adásokat, utána ezen volt ki, hogy hát hogy lehet úgy élni, hogy nem követem a világ dolgait...
Ezek miatt kicsit ritkítottam a találkozásokat, telefonokat és most meg ez a baja. Hogy sosem megyek, sosem keresem. De ha meg beszélünk, akkor tényleg csak az megy, hogy beleköt az életemmel kapcsolatban mindenbe, meg hallgatom, hogy "itt éhezés lesz".
Ja, bocs, most látom, hgoy 22.
Akkor meg miért nem tudod kezelni a helyzetet? Úgy nyígsz, mint egy 14 éves...
Idősebb korban ez úgy megy, hogy az ember végighallgatja a szüleit (mert akkor már a szülők mondják), elmosolyodik és megkérdezi, kérnek-e sütit vagy üdítőt. És nem akar már vitatkozni ezeken, de nem is húzza fel magát rajta.
Te is próbáld ezt megtanulni. A nagymamád már szellemileg lefelé tart. Őt már így kell elfogadnod.
Persze, generációs szakadék, más világnézet stb. Ezzel én is tisztában vagyok, de én sem kezdem el kioktatni, hogy mit csinálhatna máshogy, ami egyszerűbb, kényelmesebb és gyorsabb... Ő meg semmit nem tud szó nélkül hagyni.
Az örökség nem tudom, hogy jön ide...
De megnyugtatok mindenkit, aki ezen izgul, hogy a családom azon részéről semmit nem fogok örökölni. Egy marék földért egymás szemét kiszednék, dédszüleim halála után olyan dolgokon veszekedtek, hogy a házból kié legyen a függöny, a bontatlan paplan- és párnaszett. A nagyim meg már mindenüket odaadta amúgy is a csődtömeg apámnak, aki egyik vállalkozását a másik után teszi tönkre. Mindig van valami világmegváltó ötlete, amiből nagyon gyorsan meg lehetne gazdagodni, aztán minden esetben az a vége, hogy úszik az adósságban... Mellé van egy elviselhetetlen felesége és 3 neveletlen gyerekük is, szóval ha örökölnék is onnan bármit, inkább lemondanék a részemről, minthogy velük bármiben közösködjek.
Gondolom a nagymamad a szivet lelket odaadta erted egeszen (a leirottak alapjan) meg a mai napig is de te kb 2 eve nem tudod elviselni h maskepp lat dolgokat. 22 evesen te ritkitanad a talalkozasokat, mert idegesit a velemenye.. (amik kozott egyébként akad igazsag)
Nem mintha kozom/kozunk lenne az anyagi helyzetedhez (bar a kerdesed tartalmat nezve, nemelyest megis).. 22 evesen neked akkora megtakaritasaid nem lehetnek, hogy szord a penzt esz nelkul, hacsaaak nem szolgal segitsegul a csaladi kassza. Ergo megintcsak igaza van a mamadnak.. szar idok jönnek. Az o generaciojuk megelt csufsagokat, miert baj, ha ettol probal ovni? Az, hogy nem nezel tv-t talan az egyetlen amiben tenyleg igazad van, de azert informalodni nem art itt ott. Lehet akkor te is maskepp latnad a jovot..
Tőlük sosem kaptam pénzt, vagy bármiféle anyagi támogatást.
Anyukám, a férje és az anyai nagyszüleim voltak azok, akik segítettek bizonyos dolgokkal elindulni az életben (lakás, autó, egyetemi tandíj, stb). Apám gyerektartást sem fizetett soha, mondván, neki nincs pénze, van még 1-2-3 gyereke rajtam kívül és az anyám amúgy sem szorul rá arra a 30 ezer forintra.
Férjnél vagyok, szóval de, vannak megtakarításaink és befektetéseink. Nem kell aggódnunk szerencsére, nem fenyeget minket semmiféle nagy probléma. Azt mégsem közölhetem a nagyimmal, hogy fejezze már be a riogatást, mert nem mi vagyunk az a réteg, akiket a válság leginkább érinteni fog... De stresszel, mikor ezzel traktál és próbálja rám ragasztani a félelmet. Ha próbálna megóvni, akkor nem beszélne ilyesmikről előttem.
Orulj h szerencses vagy es megkaptal mindent a csaladtol. A mamad valószínűleg tudja h ezert, ami neked az oledbe hullott, mennyit kell dolgozni.
Egyébként attol, hogy o anyagilag nem tudott tamogatni, szamomra nem egyértelmű, hogy nem is volt jo nagymama. De mondjuk en sose ugy neztem a csaladra ki mennyi penzt tudott adni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!