Más is egyedül érzi magát, aki nem számíthat a családjára?
A származási családom csupán néhány főböl áll, és azok se összetartók. Mindegyik zűrös életet él, ha pl. csődbe mennék egyikükhöz se mehetnék segítségért. Teli vannak adóssággal, így ilyen bajban se számíthatnék senkire.
A férjem családja is hasonló, bár egy fokkal jobbak, de ha pl. lenne közös gyerekünk, ott se bíznám egyikre se.
Egyébként nem szorolunk segítségre, csak félelmetes, hogy ha mégis valami nagy baj lenne, teszem fel tartós betegség miatt eladósodás, nem lenne kihez fordulnom.
Szomorúvá tesz, amikor más kérdéseknél írják a válaszolók, hogy "kihez forduljon az ember, ha nem a családjához". Én tudom, hogy hozzájuk hiába fordulnék, nem tudnának segíteni se lakhatással, se anyagilag, se semmivel.
Biztos a mostani bizonytalan világ miatt jött ez így elő bennem, mert szerencsére tényleg megoldjuk a dolgainkat a férjemmel, mégis elönt néha a félelem.
Van itt olyan, aki szokott így érezni?
Nekem azért elég rossz helyzet, hogy bármi történik, csak a férjemre számíthatok.
A szüleimnél olyan körülmények vannak, hogy még ideiglenesen se költözhetnék oda. Ha lenne gyerekünk, soha nem vihetnénk. Látogatóba se, nemhogy vigyázzanak rá.
Az,hogy én segítenék nekik, ha úgy adódna, az az én hülyeségem, fordítva ez esélytelen.
Ezt a kérdést mintha én írtam volna! Ugyanebben a helyzetben vagyok, mint te kérdező...annyi különbséggel hogy nekem nincsen férjem sem.( mondjuk még fiatalnak is érzem magam hozzá)
Olyan egyedül vagyok a világban, mint a kisujjam. Én is folyton attól parázok, hogy mi lesz vele ha beteg leszek, nem lenne senki, aki csak egy pohár vizet is adna nekem. Megertem a helyzeted és sajnálom.
Megoldás nincs, nem is lesz. Azt hiszem, a családom amíg el, ilyen marad.
7-es. Nekem ez nagyon rideg gondolat. Az állatvilágban oké, hogy nem segít a felnőtt kicsinynek a szülő, de az embereknél ez szerintem nem természetes. Persze van rá példa, mint én is, de attól még nem tartom ezt természetesnek.
8-as.: Sajnálom, hogy nálad is így van, bár nem tagadom, kicsit megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül. Az én környezetemben ez nincs másnál így, ezért írtam ki a kérdést is, mert az eszemmel tudom, hogy biztos nem vagyok egyedi eset, a sorstársi válasz kicsit megnyugtat. Persze ideális lenne, ha nem lennének sorstársak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!