Kinek van igaza? Ki a hibás a történetben?
Főszereplők (hogy érthetőbb legyen)
én, öcsém,
unokatesóm: Tündi, ő volt a mennyasszony
Tündi apósa
Tündi férjének unokatestvére: Jani
Unokatesómnak, Tündinek volt az esküvője, én voltam az egyik koszorúslány. Amikor megérkeztünk, Tündi férjének a családja elég ridegen, hűvösen fogadtak minket, nem fogadták apukám kézfogását, a miénket is csak szájhuzogatva. A közös vacsinál folyton minket kukkoltak meg a többieket, úgy beszéltek ki, hogy tudjuk, hogy rólunk van szó. A kisöcsém előtt is direkt elkezdték kibeszélni anyukámat. Anyukám egy agykárosodással járó baleset miatt furcsán beszél, nem mindig lehet érteni, és ezen gúnyolódtak meg utánozták, pedig pontosan tudták, hogy az öcsém a fia és mindent hall.
Ott ültünk egy kanapén az öcsémmel, mellettünk ült egy fotelben Jani, aki Tündi férjének és sógorainak az unokatesója, de én ezt nem tudtam meg akkor nem is nagyon figyeltem. A kisöcsém elmondta, hogy gúnyolódtak a családunkon, különösen anyámon, és ez engem úgy felhúzott, hogy mindennek elhordtam Tündi férjének a családját. Ment ott minden, drama queen-ezés, tajparasztozás, kötsögözés, rohadékozás, minden. Egyszer csak lepillantok, és látom, hogy a kis Janika telefonján meg van nyitva Tündi sógorával egy beszélgetés: a kis g--ó felvette hangüzenetbe Tündi sógorának amit mondtam. Összevesztem Janival, hogy miért vett fel, mi jogon. És utána én voltam a hibás, unokatesóm és szüleim szemében is, pedig nem én voltam a proli. Már akkor megmondtam volna a magamét, amikor nem fogadták apám kézfogását, meg akkor is, amikor minket stíröltek.
Mindkettőtöknek és egyikőtöknek sincs igaza.
Nem tudom mennyi idős vagy, de lehordani bárkit bármi miatt nem elegáns, és pláne nem egy lagzira való. El lehet azt normálisan is intézni. Ha te úgy érzed, megbántottak, akkor szólsz a szüleidnek, hogy figyi, ez meg ez van, én nem érzem jól magam, hazamegyek, vagy legalábbis fogom magam aztán elmegyek onnan. Nem kell jelenetet rendezni, ebben nincs igazad.
A másik részről, elég prosztó dolog konkrétan nem fogadni egy kézfogást, vagy nem visszaköszönni, pláne egy kibebaszott családi eseményen, ahol még órákat fogsz az illetővel eltölteni.
Mégnagyobb prosztó dolog kifigurázni bárkit bármi miatt, legyen az beszédhiba, fogyatékosság, de még simán a kinézete vagy a hangja is. Undorító.
Én a magam részéről gyűlölöm a lagzikat, és eleve úgy állok hozzá, hogy örüljenek, hogy elmentem. De ha meghallom, hogy engem vagy anyámat, feleségemet így kifiguráznak, akkor abban a pillanatban felállok és elmegyek, akár családostól, nem érdekel, hogy a kaja közepén vagyunk, vagy a vőfély épp a hülyesége felénél tart.
És ha még ezután bárki megszólna később, akkor tudni fogom, kivel nem kell tartanom a kapcsolatot.
Nekem down-os kistesóm van. Arra hárplis vagyok, hogyha egy vadidegen ember rosszallóan néz, nemhogy még sértegeti.
Aki itt a jelenetet rendezte, az nem a kérdező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!