Azok, akik többször házasodtak, haláluk után a legutóbbi házastársuk mellé temettetik magukat?

Kérdező, özvegyek újraházasodásáról írtál. Gyorsan szögezzük le, hogy ez egészen más érzelmi helyzet, mintha elváltként házasodtak volna újra.

Két dolog nagyon sokat számít itt:

1. Hány éves korban volt az újraházasodás, hány évet éltek az első, és hányat a második házastárssal?

2. Melyik házasságból volt közös gyerek?

Ha pl. az elsőtől született gyerek, majd az illető meghalt mondjuk 50 éves korában, akkor a másodikkal valószínűleg nem lesz közös gyerek. Akkor eléggé életszerű, hogy az első mellé temetkezzen. De nincs kizárva, hogy a második feleség is oda fog, pláne, ha nincs neki saját gyereke és a férfi gyerekeivel jó volt a viszonya.

Ha viszont az első házastárs fiatalon halt meg (pl. a szülésbe belehalt fiatalasszonyként, vagy fiatalemberként meghalt a háborúban), és a második házastárstól is született gyerek, és a második házastárs nevelte föl az elsőtől származó gyerekeket is, akkor logikus, hogy a második házastárssal akar közös sírba temetkezni az illető. Vele együtt öregedett meg, vele nevelte föl az összes gyereket.

De természetesen az érzelmi állapotok bármilyen megoldást hozhatnak. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az illető hiába rendelkezik arról, hogy hová, ki mellé temessék vagy ne temessék, végső soron a temetést intézők (házastárs, édesgyerekek, ennek hiányában a nevelt gyerekek vagy oldalági rokonok) fogják eldönteni, hogy mi legyen. Ők nem biztos, hogy azt teszik, amit az illető életében kért.

Szerintem olyan nem igen van, aki előző házastárs mellé temetkezzen, hacsak nem úgy özvegyült meg. De még ilyenről sem hallottam.

Rokonságban olyat viszont tudok, akinek egy férje volt, sosem váltak el, mégis külön temetkeztek. A férj a szüleivel egy temetőben akart nyugodni, a feleség nem.

Ma utánakérdeztem pár dolognak, leírom ide, ha esetleg valakinek szüksége lesz rá.

Édesanyánk a második férje családtagjaival nyugszik, a temetési számla a férj nevére szól, az már más, hogy nem ő fizette az egészet.

Ezáltal jogilag SEMMI KÖZÜNK NINCS Édesanyánk hamvaihoz, teljes mértékben a volt férje, annak halála után az ő gyerekei rendelkeznek felette.

Csak az ő meghatalmazásával lehet bármilyen változást véghezvinni.

Ha önkényesen pl. mi hülyén fogalmazva kivesszük az urnát, és új helyre temettetjük, még mi kerülünk bajba, mivel ez "rablásnak" minősül.

Remélem, tudtam hasznos információt adni!

Kívánom, hogy soha senki ne kerüljön ilyen helyzetbe!

Sziasztok!

Nekem nagyapám a 2. házasságában élt a halálakor, de nagymamám (az 1. feleség) mellé temették, a 2. feleséget pedig az előző férje mellé. Mindketten ötven fölötti özvegyek voltak a házasságkötéskor, és közös gyerekük nem volt.

#13 ennek érdemes lenne utánanézni jogásszal, mert nagyon gáz így... :/

A 13-as vagyok.

A temetkezési cégnél voltam, akik a temető gondnokai is, és ott mondták, felolvasva a szabályzatokat is.

Természetesen ügyvédet is meg fogok keresni, és ha ő mást mond, azt is le fogom ide írni.

13-ra:

Ez elég érdekesen hangzik.

Bár én se vagyok jogász, de úgy tudom, hogy alapesetben annak a kötelessége a temetés költségét viselni, aki örököl az elhunyt után. Örököl a házastárs is, de a gyerekek is (extrém eseteket leszámítva). Ilyenformán elég furcsa lenne, hogy ha közülük egyvalaki intézi és fizeti a temetést, akkor a többieknek ne legyen beleszólása később sem.

13-as vagyok.

Teljesen agyament dolognak érzem én is.

Nem gondoltuk, hogy ilyen létezik. A számlát a férj nevére állította ki a vállalkozó, de nem csak ő fizette, hanem a nagy részét mi adtuk bele a testvéremmel, de ez nem is volt probléma. De ez a kisebb gond úgymond.

A nagyobb probléma az, hogy az a sírban, ahol anyu nyugszik, a férj 2 hozzátartozója is van. Gondolom a megváltásnál is az ő neve szerepelt. De ezt csak én gondolom. Tehát lehet, hogy nálunk ez a problémának alapja. De annak ellenére mégsem értem ezt az egészet. Az örökösök mi is vagyunk, vagyis többnyire mi vagyunk, mégsincs közünk hozzá? Tehát jogilag nincs anyám...???