Mit lehet tenni túlóvó szülők ellen?

Rossz a megközelítés. Nem a szülők ELLEN kell tenni, hanem magadÉRT.

Nagyon nem ugyanaz. Nem az a lényeg, hogy a szülők veszítsenek, hanem az, hogy te megtanuld kezelni a helyzetet, felszabadulj, önálló legyél.

Végső soron ezzel a szülők is nyernének.

Egyébként esetleg mindig kérdezz vissza, hogy miért gondolják így? Miért fontos ill. miről szól számukra a túlféltés?

Az ő érdekük is, hogy tisztában legyenek magukkal, de ha te csak addig jutsz el, hogy hadakozz velük, akkor pont a lényeg sikkad el.

Ha olyanok, mint a férjem szülei (nekik is ez a szavajárásuk, hogy "nem kell"), akkor elég hogyha elmondod, hogy de attól te még akarod és csinálod is, aztán mész és csinálod. A férjem szülei azért így fogalmaznak, hogy "nem kell", mert nem akarják nyíltan azt mondani, hogy "ne menj", "ne csináld". Mert valahol tudják, hogy azért már nem kisgyerek a fiuk, és nem kéne neki ennyire megmondaniuk mindent. Csak bennük van a késztetés, ezért próbálkoznak. De ha a fiuk dönt, és azt csinálja amit akar, akkor már azért nagy kínkeservesen ráhagyják.

Az ilyen esetben a normális élettől való visszatartó erő egyedül a gyerek alaptalan bűntudata, amit a szülei plántáltak belé. Ne érezd magad rosszul attól, ha normális dolgokat csinálsz, nem bántod őket vele, akkor sem, ha úgy tesznek. Ha megtapasztalják, hogy ki-kimész a kalitkából, és - csodák csodája - élve visszajössz, idővel elkezdenek valamennyire hozzászokni. Valóban magadÉRT kell kiállnod.

Jó lehet, hogyha elkezdesz visszakérdezni és vájkálni abban, hogy miért féltenek irreálisan, talán valamennyire szembesülnek magukkal. De a férjem Inkább olyan válaszokat kapott az ilyenekre, hogy "majd megtudod, ha a te gyereked is..." (el akar menni egy koncertre, külföldre megy nyaralni, külön akar költözni, egyedül marad otthon két napig, egyedül akar menni szakorvosi rendelésre huszonévesen stb), "majd megtudod, hogy te is mindig így fogod félteni". Hát remélem nem tudja meg, még én sem tudtam meg, velem sosem csinálták ezt a szüleim, szerintem ez a szint abnormális.

Szerintem amúgy ezek a szülők sokszor Rád nem úgy tekintenek mint önálló személyiségre hanem mint egy általuk létrehozott “valamire” akinek megmondhatják,hogy mikor és mit tegyen.

Akkor is ha már felnőtt.

Ha költözni akarsz, egyenesnek kell lenned.

Megmondod nekik, "Figyeljek, én most el szeretnék költözni, meg van mindenem hozzá", és mész is. Lépned kell, mert különben vissza dognak húzni.

Ha mész valahova, SOHA ne az engedélyt kérd, hanem csak tájékoztass, ha együtt éltek. Ez mondjuk, korrekt. Nem kell minden időddel elszámolni, ha felnőtt vagy, de egy háztartásban élő személyeknél talán elvárható, hogy tudja a másik, hogy kb. mikor megy el, és mikor várható haza.

De az "anyu, elmehetek Bélához?" nem kell: Anyu, Bélához megyek, még ok. ha azt mondja, hogy nem mehetsz, stb, megmondod, hogy nem engedélyt kértél, csak tájékoztattál.