Mit tennétek? Többi lent

Szerintem neked inkább csak ketyegett a biológiai órád..

Nem akarom elhinni, hogy ez a kapcsolat olyan sokáig tartott volna, olyan mély és szilárd pilléreken állt volna akár egy percre is, hogy egy normális nő gyereket akarjon vállalni egy ilyen embernek..

Nem voltam ilyen helyzetben, viszont nekem is volt függő párom, szóval értem a dilemmádat. Az egyikük alkoholista volt. Amikor összejöttünk (akkor 31 volt), azon volt, hogy letegye az alkoholt véglegesen. Jó pár hónapig hozzá se nyúlt, járt AA meetingre, járt pszichiáterhez és pszichoterápiás csoportba. Gyógyszereit szedte rendszeresen. Szépen és gyorsan építkezett (talált egy nem rossz munkahelyet, igényes munkásszállót, sokat edzett...), de egyszer elkezdett alkohol mentes söröket inni (figyelmeztettem, hogy ez így nem lesz rossz), aztán nyaraláskor „csak egy üveg”, amiből már pár hét elteltével 4-6 lett. Szakítottam Vele. Rá kb. 1,5 évre felhívott, hogy végigcsinálta a minnesota programot. Egyébként nagyon vágyott családra, saját gyerekre. Imádta a gyerekeket, Ő nevelte fel a kishúgát, a nővérének a gyerekére is rengeteget vigyázott, sőt, az ex bnőjének a kisfiát is támogatta (anyagilag is). Egyszer sem volt olyan, hogy bármelyik gyereket is bántotta volna (akár verbálisan) még ittasan sem (a családja is alátámasztotta ezt).

A másik exem kb. 15 éves kora óta drogozott, de amikor egyetem utolsó évébe ért teljesen letett mindent. Aztán a kapcsolatunk megromlott, és sztem a cucc hiánya miatt (kompenzációból) egyre deviánsabbá vált szexuális értelemben, amit már nem tudtam tolerálni, és szétmentünk. Mai napig normális emberek módjára tudunk beszélgetni, elfogadtuk hogy mindegyikünknek megvan a maga keresztje. Most is szokott inni/még mindig betegül perverz, de már lassan kezében a PhD, és egy jól menő vállalatnál dolgozik Bp-n rengeteg megtakarítással.

Ebből azt akartam kihozni, hogy hiába van vkinek függősége, attól még Ő is ember, van neki ettől függetlenül is egy normális/szép személyisége (ahogy mindenkinek vannak rossz tulajdonságai vagy szimplán rossz jelleme), és felesleges ez miatt haragot tartani. Lehet ugyanolyan normális viszonyban maradni, főleg ha nem a tipikus drámaian vitázós szakítási mintát vesszük alapul. Ez miatt olyan nehéz ebben a kérdésben döntést hozni. Mert amit sokan írtak, ha egyszer elfajulna Nála a drog/totál bekattanna, akkor benne van a pakliban, hogy a kérdező v a gyerek issza meg a levét.

Ha mégis elmondaná az exnek, normális társalgás keretein belül, amikor józan, le lehetne fektetni szabályokat- esetleg még szerződésbe foglalni azokat. Tehát ilyenre gondolok, mint láthatás, gyerektartás stb... Meg esetleg azt, hogy ha vmit nem tart be a megállapodásban foglalt pontok közül, akkor nincs semmi joga többé a gyerekhez és ha megszegi még azt is, akkor távolságtartási végzés. Most ez lehet butaságnak tűnik, de ilyen időkben meg szituációkban szerintem egyáltalán nem hülyeség, ha vki bevédi magát jogilag is. Nem beszélve arról, hogy lehet vmi mentális betegsége is lesz, és akkor Ő meg ki tudja játszani a fogyi kártyát, főleg egy jó jogászzal+ovossal. Ezt meg rohadtul meg szivhatja a kérdező is, meg majdan a gyerek is.

Ha meg minden klappol, és ezt a gyerektémát kezdettől fogva komolyan veszi (még a feltételekkel is), akkor legalább a gyerek nem nő fel apa nélkül, és lát egy másféle modellt is, és ami fontos, szeretetet (amiből már amúgy is kevés van).

Azon meg kár most agyalni, hogy mivé fog válni a gyermek. Szerintem Magyarországon kevés olyan ember van, akinek makulátlanak a génjei, h se szülő se nagyszülő stb között nem volt legalább egy alkoholista/láncdohányos, és mégis vannak jópáran akik nem élnek addiktív szerekkel és nem küzdenek mentális betegségekkel. Majd ahogy kifejlődik a személyisége, a gyerekből is egy individuális lény lesz, saját döntésekkel. Nem csak a szülőn, és a géneken múlik. Mentális betegséget, pszichés retardációt a mai világban bármi kiválthatja, elég csak az élelmiszereken elgondolkodni...