Miért baj az apámnak ha én boldog vagyok? Kárörvendő? Hogyan kezeljem a helyzetet?

Vannak emberek, akik annak örülnek, ha körülöttük mindenki szenved. Ekkor nekiállhatnak okoskodni és pletykálni.

Olyan emberek, akiknek az életben sok csalódásuk volt, és megkeseredtek.

Borzalmas, volt egy ilyen párom(sajnos), aki annak örült, ha mást baj ért, és rendszeresen belekötött mások legboldogabb pillanataiba is. Például nézegette a wiwen az ismerősei újszülött babás képeit, és azt taglalta, milyen ronda a gyerek, meg a szülei, és hasonló kedvességeket. Ha meglátott az utcán egy kézen fogva sétáló párt, akkor azokat is elkezdte pocskondiázni.

Az ilyen emberrel nem lehet semmit kezdeni, egyszerűen ezt élvezi. Én is rövid úton megszabadultam az illető leányzótól, te ezt nyilván nem teheted.

Engedd el a füled mellett a megjegyzéseket. Ne feledd, csak az elért eredmények és a boldogság számít, az irigy megjegyzések(mert ez irigység) nem.

Apám kedvenc jelmondata: "Te ezt úgysem tudod megcsinálni"

De előtte gyerekkoromtól kezdve én és a bátyám azt kaptuk, hogy úgyis a híd alatt fogjuk végezni. Ha jó jegyeket szereztünk, semmi dicséretet nem kaptunk, ha segítettünk valamiben, akkor ez is rossz volt, az is rossz volt, míg végül már akkor is lebas.zást kaptunk, ha önként felajánlottuk, hogy segítünk valamiben.

Naná, hogy elment a kedvünk az egésztől, ekkor meg megkaptuk, hogy semmirekellők vagyunk, akik csak láblógatnak egész nap.

Voltaképpen az életem sikeres szakasza onnantól kezdődött, hogy elszabadultam otthonról, és rájöttem: Nem vagyok az a vesztes, tehetségtelen senki, akinek az apám próbált beállítani.

én is ismerek ilyet! A férjem apjának a felesége pont ilyen! És kitalál dolgokat, hogy bemocskolja a családomat. Undorító! Mindezt azért mert rettentö irigy arra, hogy mi nagyon szeretjük egymást a férjemmel, van egy picilányunk, és nekem nem kell dolgoznom, megélünk a férjem fizetéséböl. Ez nagyon fáj neki! Mert az ö felnött gyerekei sz@rnak rá, szinte minden az ö nyakába szakad, el is árverezték a lakásukat... hát mi erröl nem tehetünk, hogy ö rosszul választott...

Hát szerintem semmit nem tehetsz, hagyd figyelmen kívül a véleményét. Ha te boldog vagy, ne hagyd, hogy bárki tönkretegye ezt az örömöt!:) Az elején én is idegeskedtem, mekkora egy r*hadék, aztán rájöttem, hogy nem ér annyit, hogy miatta rossz kedvem legyen. Te is fogd fel így és máris nem lesz olyan rossz érzés! Fel a fejjel!:)

22/L

13:53 hát ezt a kommentet most muszáj megköszönnöm:) dettó ugyan ez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy egyke vagyok. és most van az utolsó évem vissza a suliból. Én megosztva kapom az ívet, anyámtól a "te ezt nem tudod megcsinálni, menjél innen mert csak hátráltatsz és mindent elrontasz" persze ezután meg azért vagyok lecseszve, hogy nem segítek semmit. Apám az ügyeletes "te segg hülye vagy kislányom, semmire nem fogod vinni" szlogen reklámozásáért felel kb 0-24 amibe anya is beszokott segíteni:) ezzel csak az a baj, hogy hiába próbálom tartani magam, lassan teljesen belémivódik, hogy tényleg buta és béna vagyok. de most kicsit megnyugodtam, ha elkerülök lehet nekem is jobb lesz:)

amúgy kérdező, nekem a nagyszüleim ilyenek sajnos..:) sok esély nincs rá, hogy megváltoznak:) valahogy megpróbáljuk nem figyelembe venni, ennél okosabbat úgyse tud az ember csinálni:)

18/l