Nyugdíjas anyukádnak pénzért adod el a használt cuccaid?

"Ne, értem mi a probléma."

mondjuk az, hogy ha en egyszer eldontottem hogy egy targy nekem mar nem kell, kesz vagyok megvalni tole, mar dobnam a kukaba, de hirtelen megtudom hogy egy csaladtag orulne neki, akkor az elso gondolatom nem az, hogy hogy tudnek ebbol minel tobb penzt csinalni. normalis ember nem igy gondolkodik.

sokan igyen ajanlanak fel elektronikai cikkeket vadidegen embereknek, mert nekik mar nem kell, de szivesen odaajandekoznak valakinek, akinek kell.

25!

De ő még ugy gondolta, hogy ha másnak kell, akkor miért dobna ki, ha épp kereshet is rajta? Továbbra sem kell a másiknak megvennie tőle

Nem számítok igazán jól kereső embernek a 200 nettómmal (azért nem is panaszkodok), és anyukám sem nyugdíjas még, de a pofámról sülne le a bőr, ha pénzért adnám el neki azt, amit én már úgysem használnék.

Sőt, tavaly karácsonyra egy laptopot kapott, amit nettó én fizettem. Előtte vettem neki csak úgy, mert szüksége volt rá, egy új mosógépet. (A régi már a végét járta.) Egy család attól is család, hogy segítjük egymást, és nem önzősködünk. Úgy gondolom, normális körülmények között (ha nem javíthatatlanul rossz a viszony) egyszerűen bunkóság a kvázi szemetünkért pénzt kérni rokontól.