Miért piszkálnak ha eszek? Nem merek a családom előtt enni?

Amikor felsős lettem felszedtem egy pár kilót ami miatt nagyon szégyenkeztem, depressziós is voltam, volt hogy hánytattam is magam. Az évek alatt szerencsére lassan elkezdett lemenni, az hogy mások is megjegyezték mennyit fogytam, mégjobban ösztönzött hogy sportoljak, diétázzak, ezért lefogytam kb 42 kg köré. Utána valahogy elkezdtem az arany középútra térni, megengedtem magamnak az édességet, de nem nasiztam össze vissza minden nap, úgyhogy egy jóideig tartottam a 47,5 kg-t, valószínűleg ez az alapvető súlyom is. Viszont sajnos bevallom, tényleg szeretek enni, és ha van valami ehető az nem sokáig marad mellettem épségben...

Szóval a probléma igazából hogy a családom folyton bírálja az étkezési szokásaim, amikor nem eszek és lefogyok akkor azt mondják hogy úgy nézek ki mint egy anorexiás, undorító vagyok stb, amikor meg eszem, sokszor megjegyzik hogy na szép volt gratulálok megetted azt az egészet, már megint jó sokat szedtél, folyton csak a zabáláson jár az eszed.

Tegnap volt a ballagásom, utána elmentünk mekibe, gondoltam is magamba hogy miért ne kérhetnék azt amit szeretnék végülis ezt a napot meghagyhatom az ünneplésnek, nem kell görcsölnöm. Viszont utána hazajöttünk és az egyik virág mellé kaptam 3 bombont amit szintén megettem, de meglátták anyám és a testvérem, és megkaptam hogy máris megettem az összeset (3 nem tudom miért lenne sok) ezt hogy képzelem, mindig mindent felfalok! De eleve nem értem miért ne ehetném meg amit én kaptam, de olyan rosszul esett inkább minden csokit kidobtam amit kaptam, ne is legyen ott a kísértés.

Régen mindig elrejtettem a szemetét nehogy meglássák, de egyszer a tesóm benyitott a szekrényembe és megtalálta, utána elkezdte hogy nehogy azt higyjem, hogy el tudom rejteni. Aztán inkább mindig ha volt is valamim az utcán ettem meg és kidobtam kint a szemetét.

De már semmit nem akarok előttük enni, arra gondoltam hogy, inkább bevigyek mindent a szobámba ha eszem, vagy mindig megvárom amíg nincs itthon senki? De bármit eszek is már magam előtt is bűntudatom van, mert olyan érzés hogy nem érdemlem meg, és bebizonyosodik hogy igazuk van mindig csak zabálok. Nem tudom mit csináljak, mondtam már nekik hogy nagyon rosszul esik, tudják hogy nehéz téma ez az evés dolog nekem, de mindig csak kitérnek vagy nem válaszolnak semmit.

Tehát mit csináljak szerintetek, vagy ha mást megkérnék hogy beszéljen velük?