Elhunyt fényképe a falon?

Sziasztok!

Párom édesapja nemrégiben hunyt el és tett ki róla több fényképet is a falra.

Alapvetően jó ötletnek gondoltam én is, ha meg szeretne emlékezni róla, viszont egy hónapja volt nagypapám halálának évfordulója (azt tudni szükséges, hogy én vele éltem, szinte nekem apa volt, kiskoromban vele játszottam, ő vitt iskolába stb), amikor meghalt éppen rosszban voltunk, a mai napig magamat hibáztatom, illetve, hogy még utoljára is veszekedtünk, szörnyen bűntudatom van a mai napig és ha rá gondolok sírni kezdek.

Párom édesapja mindig is rá emlékeztetett, hasonló szakma, kor, ugyanazokat szerették csinálni, ugyanúgy korán távoztak el.

Szóval az a helyzet, hogy amikor ránézek a képre (a falon van, ahol mindig látom, konkrétan egész nap, ha otthon vagyon, a nappaliban van a TV felett), akkor eszembe jut nagypapám, utána pedig a fent részletezettek, bűntudat, fájdalom, megbánás, gyász stb. Persze máskor is gondolok/gondoltam nagypapámra, de nem minden nap minden órájában ha otthon vagyok.

Ti szólnátok neki a helyemben, hogy ez a helyzet? Úgy érzem nem lenne fer vele szemben. Nem tudom, hogy ha elmondanám neki, akkor hogyan reagálna, fogalmam nincs, lehet áttenné máshová, lehet levenné, lehet kiakadna, nem tudom megtippelni előre sem.

Nem szeretném megbántani, vagy azt éreztetni vele, hogy nem osztozom a gyászában, ugyanakkor már-már lassan gyűlölök otthon lenni, nem szeretek csinálni otthon semmit, csak leülök a gép elé és vagyok, belülről emészt fel a dolog, alapból instabil vagyok érzelmileg (sokszor kellet szednem frontint stb), szóval lehet azért élem meg így. Már egy hónapja várok, hátha pusztán nagypapám halálának évfordulója miatt van ez, de nem akar elmúlni. Úgy érzem önző vagyok, ha elmondom neki és nem akarok a páromnak rosszat, semmiképp.

Szerintetek mit csináljak? Várjak még vagy szóljak?