Miért kérdezik meg folyton az ismerőseim, hogy nem vagyok-e már nagymama, vagy mikor leszek már... és normális, hogy ideges leszek a kérdéstől, vagy túlreagálom? Hogy lehet erre a kérdésre intelligensen reagálni?

Valamiért fel tud húzni ez a kérdés, mert ez egy olyan dolog, ami nem az én döntésem, és sok beleszólásom sincs, és elfogadom a gyerekeim döntését ezzel kapcsolatban. Ez az egyik. A másik meg az, hogy ha azt mondom, hogy nem, akkor jön a következő kérdés, hogy miért nem, és akkor már tényleg uralkodni kell magamon, hogy ne küldjem el a kérdezőt a jó büdös.... mert rohadtul nincs semmi köze hozzá. Különben is, ha lenne unokám, az ismerőseim tudnának róla, tehát tök feleslegesnek tartom a kérdést. Ha ignorálom a kérdést, akkor elkezdenek kombinálni: -na, lesz, ugye lesz azért nem mondod... Ja, persze... Ha azt mondom, hogy ez nem az én döntésem, akkor nem értik, miért mondom ezt, el kell magyarázni....

Szóval, nem tudom, hogy erre a kérdésre hogy lehet úgy válaszolni, hogy szépen, kedvesen állítsam le az illetőt, lehetőleg úgy, hogy egy hónap múlva ne kezdje újra a kérdezősködést.