Mi veszünk ki mindig szabit ha mamit kell vinni orvoshoz, de ők nem?

Ismerősömék maguk mellé költöztették a mamáékat, hogy majd ha öregek lesznek, gondozni tudják őket. Valójában azért, hogy neveljék a kicsi gyerekeiket. A másik gyerekük gyerekeit egyetlen alkalommal nem fogadták. Mikor megöregedtek, a mellettük lakó gyerekük a másik gyerekükre terhelte a gondozásukat.

Másik eset, nagymamát ápolási díjért gondozza az egyik gyerek, de folyton "más dolga" van, és állandóan arra a testvérre sózza, aki két faluval arrébb lakik.

Ez csak két példa volt. Általában addig kellenek az öregek az egyik gyereküknek, amíg hasznuk van belőle. Ha már gondozni kell, egyből a másik gyerek kötelessége. Jelen esetben szívesen meghallgatnám a másik felet is...

"Bocs, de normál esetben fel kéne ajánlania."

Bocs, de normál esetben szóból ért az ember.

Le kell ülni velük őszintén, hogy nektek ez így nagy teher, meg kéne osztani.

Egyébként ezer és egy dolog színezi a képet, amiről nem írtál: kinek hány éves a gyereke, milyen jellegű a munkája, milyen az egészsége, autója van-e stb. Pl. egy tanár nem tud úgy szabadságot kivenni év közben, mint egy gyári munkás. Viszont nyáron (ha épp nem táboroztat), akkor tud segíteni ebben.

Ahol pl. kicsik a gyerekek és még értük is menni kell délután iskolába, vinni különórákra, ott kevesebb idejük és energiájuk van a szülőknek segíteni, még ha egyébként jogos is az elvárásotok.

De olyan is van, hogy az idős szülőnek semmi különös baja nincs, csak ami már együtt jár az idős korral, viszont mindig kitalál valami panaszt magának, hogy foglalkozzanak vele. És aki ezen átlát, az persze, hogy nem akarja a szabadságát ilyen hülyeségekre áldozni. Ha a másik gyereknek meg meggyőződése, hogy szegény mamit megint el kell vinni egy újabb vizsgálatra, akkor ebben persze, hogy nem lesz egyetértés.