Az gáz ha szinte nincs kit bemutassak a páromnak?

Szerintem ebben semmi ciki nincs.Mem mindenki olyan szerencsés hogy tökély csalàdja és 100 baràtja van főleg a mai vilàgban.Nem olyan könnyű àm normàlis baràtokat talàlni.

Ne idegeskedj ezen!Mond el a pàrodnak hogy mi a helyzet ha nem tudja és ennyi.

Úgyis a lényeg az lesz hogy ti hogy jöttök ki egymàssal hosszútàvon.

20 éves lány vagyok. Anyai ágon csak anyámmal tartom kb 3 éve a kapcsolatot, évente talán 1x találkozunk, ritkán írunk. Egyébként kiskoromban nem ment neki a gyereknevelés, apámra hagyta az egészet, gyerektartást pedig mikor küldte, mikor nem küldte. Apai ágon már csak apám él, mindenki más halott. Máskülönben nagyanyámmal nem vagyok jóban, borzalmas, másokra nézve személyisége van, magam szakítottam meg vele a kapcsolatot kistiniként. Nagynéni és nagybácsi, előbbit gyerekként láttam, semmi közünk egymáshoz, utóbbival annyi volt egymással a beszélgetés, hogy hello, talán összesen találkoztunk 5x 2 percre. Barátok az általános után lekoptak, szereztek újakat, felém se néztek, legjobb barátnőm magába zárkózott, aztán rongyként "dobált", hogy eltűnik, egy év múlva vissza kb 3 napra, eltűnik, visszatér kb 2 hétre, majd megint el, és azóta sincs semmi róla. Van egy régebbi barátnőm, messze lakik, és van még egy, barátnőszerűség (macera sztori, "dobálós" barátnőm után nehezen megy megbízni valakiben, hogy barátnak mondjam). Van a szinte pótanyám (ált. iskolámban dolgozott), na őt keresném fel, ha lenne valakim, hogy bemutassam neki a páromat, mert bár rég nem láttam, rá ezerszer inkább tekintek anyámként, még a szó is könnyebben jönne a számra. Leendő munkahelyemen van a 17 éve ott dolgozó mentorom, akivel nagyrészt minden gyakorlaton együtt voltam. Nagyon jóban vagyunk, ha úgy alakulna, neki is simán bemutatnám a páromat, furcsának se érezném, hiszen a mentorommal ismerjük egymást immár több mint 5 éve, én is tudok az ő dolgairól.

Ebben az esetben - család - nem dönthetsz, mit kapsz. Nincs ebben szégyellnivaló. Barátokból pedig nem a mennyiség, a minőség a fontos, és nem mindenki könnyen barátkozós.

Az én páromnak rajtam kívül gyakorlatilag senkije nincs.

Tudom, hülyén hangzik, de ezért is szeretem őt annyira. :) Mivel magam sem vagyok társasági ember, semmi szükségem nincs arra, hogy mások rokonaival tartsak fent látszatkapcsolatokat, akár őróla, akár bárki másról van szó.

Semmi gáz nincs benne.

#7 te nem vagy normális.