Menjek hozzájuk, ha "rosszat tettem"? Vagy egyelőre ne erőltessem a családlátogatósdit?

A családban több ingatlan, telek volt, amit nem használtak, igazából úgy voltak velük, hogy "lesz, ami lesz". A terv az volt, hogy ha a tulajdonos elhunyt, eladják mindet és a pénzből egyenlően kapnak a gyerekek, unokák.

De az enyém lett elég gyorsan és váratlanul, és most áll a család azon részén a cirkusz (apáméknál, az ő testvérénél, nagyszüleimnél is kicsit).

Hogy én ezzel nem csak az ő életüket tettem tönkre, hanem a gyerekeikét is, és hogy kisemmiztem őket, meg szidták az anyámat is. Meg hogy nekem ezekre semmi szükségem nem volt, nekem az anyámék által már biztosítva van a jó élet, ők pedig 45-50 évesen is küszködnek, hónapról hónapra élnek és hogy ez lett volna az egyetlen lehetőségük, hogy a gyerekeiket kicsit jobban indítsák el az életben, én ezt is elvettem.

Több családi program lenne velük a következő pár hónapban, nem tudom, mi lenne a jobb. Anyukám szerint menjek csak el magabiztosan, mosolyogva, mintha az égvilágon semmi gond nem lenne és tudomást se vegyek a beszólásaikról. De én nem vagyok ilyen "magabiztos dáma", mint ő... Próbálkozom, de szerintem ez csak olaj lenne a tűzre. Ilyenekről van szó, hogy unokatestvéreimnek lesz szülinapja február végén, március elején, azt mindig egyben tartják. Utána mamámnak lesz névnapja, majd az egyik féltestvéremnek szülinapja, utána ballagása.

A nagyim azt mondta, hogy ő nem rám haragszik, hanem az anyámra, mert ez biztosan az ő ötlete volt azért, hogy borsot törjön az apám orra alá, de ezzel messzire ment... Szidta, csúnyán beszélt róla, de közben ugyanúgy tudtam én is, hogy miket írok alá.

Nem érzem magam amúgy bűnösnek, vagy rossz embernek, egyszerűen éltem egy lehetőséggel. És ezt csak maguknak köszönhetik, mert ha az apámmal lett volna valaha is jó kapcsolatom, akkor nem azt mondom, hogy legyen minden az enyém, hanem osztozunk a második házasságából született gyerekeivel.