Szerintetek mit tegyek a toxikus családtagok ellen?
A helyzet az, hogy már évek óta próbálok kézzel, lábbal kimászni a depresszióból, szorongásos betegségeimből.( Jártam már szakembernél, ideig óráig segített de tudom, hogy ha én nem lépek attól a pár órától amit bent töltök az orvossal sok minden nem lesz jobb, ő is a környezetváltást javasolta csak ugye ha nem vagy még önálló teljes mértékben nem lehet) a lényeg, hogy egyetemen vagyok ( történelem szakon, plusz pedagógián). Miután sikeresen érettségiztem egy évet saját döntés miatt kihagytam, azért is, hogy az apám panaszai miatt ne hirtelen kelljen nagy összeget kicsengetni az egyetemre. Majd utánna egy rossz szakra mentem mert semennyire nem állt hozzám közel apám miatt aki kivágta a hisztit, hogy senki sem leszek ebből, amit szeretnék az nem értékes szerinte és értelmetlen az egész meg...mindig megkaptam tőle kiskorom óta, hogy hülye vagyok, gyerekes vagyok, nem tudok semmit stb( nem beszélve arról, hogy soha nem tanúlt velem, nem segített kiskoromban sem, folyamatosan elküldött, lepasszolt anyámnak aki a munkája miatt nem tudott velem rendesen foglalkozni mert 3 váltásban dolgozott, gyakran éjfélig a munkahelyén voltam vele mert apám lelépett és nem akart rám vigyázni, mert régen csalta anyámat, már elváltak stb.) És amikor most szakot akartam választani miatta újból le kellett mondjak az álmaimról, pedig több egyetem is visszajelzett, hogy nagyon szívesen várnak meg minden...elmentem arra a szakra amit utáltam majd fél év után visszakerűltem a pszichiáteremhez aki elmondta, hogy hagyjam ott a szakot, váltsak stb és támogatott. Aztán végül döntöttem, hogy nem érdekel a zsarolásuk váltani fogok akkor is ha miatta kihagytam 2 évet és már végezhetnék. Végig miután megtudta, hogy váltani fogok folyamatosan azzal tömte a fejem, hogy neki nincs miből, ők szegények ( ez nem így van, nem akarom most ezt ecsetelni, de mindig ezt csinálta ha hosszú időre kellett fizetnie nekem fix összegeket, pl kiskoromban is ügyvéd kellett ahhoz, hogy kapjam a támogatást). Az anyám akivel sose volt jó idáig a kapcsolatom most mégis támogatni kezdett( foggalmam sincs mi történt de igazán örültem valamennyire, csak már nem mertem magam elbizni), pedig neki kimondottan kevés a fizetése, mégis képes volt nekem segíteni...stb.
Nem kell fizetnem az egyetemért, jó helyre jutottam be, az elsők között voltam, a vizsgáim is mind 5- ösek pár volt csak ami 4- es. (Magyarországi jegyekhez viszonyítom,mert külföldi vagyok) de viszont ez az egy tantárgy az amitől félek, most is tanulok rá de nem megy, úgy érzem, hogy kiégtem naponta ha tanulok 3-4 oldalt (komolyan) pedig tudom, hogy kell vizsgáznom lassan, nem megy, nincs motivációm...mert érzem, hogy még mindig az nyomaszt, hogy folyamatosan hajtom magam előre de semmi elismerést nem kapok a részükről mármint apám családjától...ha elmondom a vizsgáim jegyeit is hidegen hagyja őket, sőt néha röhögnek rajtam amikor ásatni kell, hogy túrom a földet, meg, hogy minek ezt, meg, hogy ide nem kell nagy okosság csak türelem. ( Igenis kell, szerintem a régészek erről tudnak nyilatkozni), folyamatosan hozzám vágják, hogy hát orvos nem vagyok, ( emiatt az orvos barátaimtól már rettegek, mert iszonyat semminek érzem magam emiatt is), mindig éreztetik velem, hogy a szakmám semmit sem ér, én sem érek semmit, minden beszélgetéskor elmondják, hogy hát nem vagy orvos, jogász stb...hogy nincs nekem annyi tanúlni valóm pedig van, mert több területre szakosodom de nem ez a lényeg igazán, csak az, hogy bármennyire is törekszem a szakmámban semmibe vesznek, és valahogy elment az erőm mindentől, csak fekszem egész nap, többször vannak pánikrohamaim, néha azon agyalok, hogy jobb lett volna jogra menni vagy orvosira( pedig nem érdekel igazán, csak újra meg akarok felelni, tudom, hogy nem kell de amikor folyamatosan ezt hallgatja valaki...igazán leszívja az életerejét, apámnak meg nem tehetem csak úgy le a telefont mert támogat is, persze ez is mindig meg van említve általa, hogy milyen rossz nekik most...alig van valami stb)
Suliban is első tanuló voltam, de amióta ezeket megkapom valahogy csak egyre inkább saját magam árnyéka vagyok, pl eddig alig volt 4- esem, mindig mindenből 5- re jöttem ki...
Nem tudom mit csináljak ez ellen a levertség ellen, hogyan szedjem össze magam a héten mert ha nem jön össze bukom ezt a vizsgát s csak ősszel mehetek. Valakinek valami jó ötlete van esetleg?
"de mindig ezt csinálta ha hosszú időre kellett fizetnie nekem fix összegeket"
Kihagytál egy évet, majd az elkezdett szakot otthagytad, most újat kezdesz- ne haragudj, de nekem is t.köm tele lenne azzal, hogy ezt én finanszírozzam. Önállósodni kéne, ha fenntartod magad, nyilván nem szorulsz a szüleidre pénzügyileg, ők is kevésbé szólnának bele az életedbe és neked is adna egy kis felnőttséget.
Hát, bocs, én sem támogatnálak, már ne is hragudj.
Kihagysz egy évet, aztán félbehagytad az A szakot most nekiállnál egy B-nek. Hát ezt én se nyelném be, és nem finanszíroznám a hóbortjaidat.
Persze, könnyen beszélsz, amiért fizetik neked, de nekem mondjuk a képemről lesülne a bőr, ha anyám 3 műszakban tolná, én meg vakargatnám, mert "depressziós" vagyok.
Hagyjuk már, vannak olyan fiatalok, akik két évet is kijárnak az egyetemből, miután rájönnek, hogy mással akarnak foglalkozni és a szüleik nem mondanak semmit, mert a gyerekük jövője a fontos nekik, nem pedig az, hogy lerázzák magukról és küldjék a gyárba meg szemétszedőnek, hogy többet ne kelljen gondoskodjanak róluk. Megszülted? Beraktad? Tartsd el, ez is fair, bárki bármit mond. Az, hogy egyeseket kiraknak a szüleik dolgozni és nem törődnek a tanulmányaikkal, az nem azt jelenti, hogy ez a normális.
Én is végeztem egyetemet és állíthatom, hogy történelem mellett diákmunkázni nem lehet, majd csak mesteritől.
Na meg... depresszió. Most komolyan arra szóltatok be, hogy szerencsétlen depressziós? Jó ég, ez beteges már. Ez egy komoly betegség, tönkreteszi az embert, nem csak szomorú vagy meg hisztis, ahogy egyesek hiszik...bár mit is akarok egy olyan ország lakóitól, ahol leköpik a betegeket meg egymást és sírnak a minimálbérrel a szájukban, irigylik, ha valaki többet elér, de magukért nem képesek mozdítani a seggüket.
Környezetváltozás nem lehet, mert nem vagy önálló, az apád miatt hagytál ki egy évet, az első szak nem volt neked való, a második szakról az apád miatt kellett lemondani, napi 3 oldalt tanulsz, mert nem bírsz többet, a szakmádban semmibe vesznek...
Elnézést, de van esetleg bármi az életedben, amiért te vagy a felelős? Elvileg felnőtt vagy...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!