Milyen hátrányokkal indul az életben, aki mindentől messze egy kis faluban nől fel?

A szülők mentalitásától és anyagi helyzetétől függ.

Ha ismeri a számítógépet, nyelveket beszél, olvas, művelődik, igyekszik színházba és hangversenyre is eljutni, kijár külföldre, akkor mégis milyen hátránya lenne?

Én épp most költözöm át a fővárostól 20 km-re található tanyára. Nem azért mert annyira földet akarnék szántani, hanem azért, mert ott végre ökoházat emelhetek.

Ez a jövő.

Így a gyerekem is lényegében egy kis faluban fog felnőni, de nem oda fog iskolába járni, hanem az 5. kerületbe. Zeneiskolába a 13. kerületbe, és Budapestre járunk vissza színházba, úszodába, étterembe.

Aki elhagyja magát és nincs pénze, az fog csak hátránnyal indulni, mindegy hogy faluban van a bejelentett lakcíme vagy a főváros 8. kerületében.

Csak az elsőnek üzenem, hogy az a mondás vidéki kis faluban élők mentalitását gúnyolja, hogy:

"Dögöljön meg a szomszéd tehene is." Ennyit a falusi 'tiszta' lélekről.

Én egy kis faluban nőttem fel, és igenis nagyon sok hátránya volt. Csak pár példát említenék meg:

az oktatás színvonala a béka s*gge alatt volt, kitűnővel menetem középiskolába, ahol vért izzadtam, hogy felzárkózzak a többiekhez.

Nem tudtunk semmilyen szakkörre járni, vagy sportolni, mert egyszerűen nem volt rá lehetőség. Zene iskolába beírattak a szüleim egy közeli városba, de egyszerűen nem tudtuk megoldani a bejárást.

Középiskolába én még a buszt vártam javában amikor már a többi társam rég elfelejtette az otthoni házit is. Hóban fagyban dideregni a hajléktalanok között a buszváróban...

Kimaradtak olyanok, mint például sütizni délután a barátokkal, elmenni egy moziba.... , mert ahol felnőttem volt egy bolt, meg egy kocsma és ennyi.

Gyermek orvos, fogorvos, gyógyszertár nem volt. Mindenért 20 km-t kellett menni....

Azért ettől függetlenül diplomás, boldog ember lettem, jó munkahellyel. Azt viszont nem bánom, hogy nem ebben a faluban telepedtem le....

28/N

Otthonról hozott mentalitás miatt sok hátránya lehet. Mert az egyszerűbb emberek hajlamosak belenevelni a gyerekükbe, hogy úgysem lehet több, mint ők, úgysem fog sikerülni nekik semmi az életben. Az én faterom (8 általánossal rendelkező falusi parasztember, segédmunkás), már az orvosokra és a tanárokra is azt mondta, hogy "nagy emberek", és úgy nézett rájuk mint az istenekre, magára meg úgy, mint akinek soha nem lesz esélye a közelébe jutni. Elvégeztem a közgazdasági egyetemet, nézegettem az állásokat, erre azt mondják otthon, úgysem fogom tudni egyiket sem elvégezni, menjek a McDonald'sba felszolgálónak (halál komoly, értitek, közgazdasági egyetemi diplomával!). De ezt olyan lekicsinylően mondták, hogy azóta se tudtam elfelejteni. Az ilyen emberek teljesen elveszik a gyerekük önbizalmát, egyáltalán nem támogatják érzelmileg, mert titkon irigykednek rájuk (és igen, itt is megnyilvánul a falusiakra oly jellemző "d.ögöljön meg a szomszéd tehene" effektus - még a saját gyerekükkel szemben is). Rám olyan lekezelően mondták mindig, hogy "te már pesti lány lettél", mintha kb. egy bordélyban lettem volna qurva, szerintem még azt se szégyellték volna ennyire, mint hogy kitörtem onnan. Tesómmal egyszer interjút akart készíteni egy tévé, a család teljesen kiakadt, hogy mit fognak szólni a rokonok, ha meglátják őt nyilatkozni, úristen, micsoda szégyen lesz. Ez volt a fontos nekik, hogy mit gondolnak róluk a rokonaik meg a szomszédaik, meg hogy nehogy kilógjanak bármilyen szempontból is a saját miliőjükből, semmi más. Egy ilyen negatív érzelmi háttérből nagyon nehéz kitörni, legalábbis én ezt tapasztaltam nemcsak magamnál, hanem a hozzám hasonlóknál is. A "nagy emberek"-től való félelmet, önmaguk lekicsinylését és a vállalkozószellem teljes hiányát hozzák magukkal ezek a gyerekek, és ezt a mentalitást sokkal de sokkal nehezebb leküzdeni, mint azt, hogy nem járhattak különórára vagy uszodába. De ezt csak az érti meg, aki hasonló helyről jön. Nem az anyagi hátrány a legnagyobb probléma, hanem a kulturális, szellemi.

29/n

Kis faluban nottem fel, aztan egy varosban jartam kozepiskolaba, utana egy masik varosban egyetemre. Eloszor nagyon nehez volt megszokni, mert aprobb dolgokban mas volt. A varosi gyerekek bizonyos dolgokban sokkal tajekozottabbak voltak (zene stilus, divat trendek, smink, szleng), viszont voltak dolgok, amiket ok nem tudtak (hogy a krumpli nem fan terem meg hasonlok). Szoval volt elonye es hatranya, de mivel en mentem a varosba, nem a varosiak a faluba, nekem kellett alkalmazkodni. Tini korban nem konnyu lepest tartani mindezzel es kenyszert ereztem a beilleszkedesre, amit ugy akartam megvalositani, hogy mindezt megtanulom. De nagyon sok minden (az ember mentalitasa, bizonyos dolgokrol a felfogas) kiskorban a neveles altal kialakul es utana megvaltoztatni nagyon nehez. Szoval aki kis faluban no fel, nagyon kis esellyel valik igazi varoslakova, a varosi pedig falun illeszkedik be nehezen. Szerintem a varosiaknak az is elonye, hogy ok lazabbak, megszoktak, hogy sok ember veszi oket korul es annyira nem adnak mas velemenyere illetve nem a pletyka tolti ki a napjaikat, mint falun, hisz ott felnott embernek szorakozasi lehetosege nincs. Ugy vettem eszre, hogy a varosiaknak tobb hobbija is van altalaban. De ahogy irtam mar, legtobbjuknek fogalma sincs alap dolgokrol, amiket egy kertes haz korul kell tenni, de hat nem eltek benne, igy nem tudjak.

Bennem az a kep elt kicsikent a varosiakrol, hogy ok biztos liberalisabbak bizonyos dolgokban, de ennek pont az ellenkezojet tapasztaltam. Igazabol falun sok a 13-14 eves koraban szulo lany meg a diszkosok, ami gondolom, hogy a szorakozasi lehetosegek limitaltsagabol adodik. A varosokban tobb a kulturalis, muvelodesi lehetoseg, nagyobb a verseny is az iskolakban, mert a jobb helyekre a sok emberbol a legjobbak juthatnak csak be, de falun mindenfele bunko, tanulni nem akaro emberrel tesznek ossze es orulnek, ha elindul 2 osztaly.

Manapsag a varos es a falu kozott elmosodnak a hatarok, hisz mar mindenhol van internet es kabelteve, igy a mai falusi gyerekek epp ugy tudjak, hogy mi van az MTV-n, mint a varosiak. Es gyerekkent nagyon ki tudnak nezni, ha nem tudod, hogy xy kicsoda. Nalunk mar az nagy dolognak szamitott, hogy a telefont be lehetett kotni a 90-es evekben...akkoriban a varosiak meg sokkal nagyobb technologiai elonyben voltak, mara talan mar nincs ilyen kulonbseg.

Kis faluban nőttem fel, most pesten lakom.

Jó lelkű, kedves, mosolygós, naturális lány voltam.

Ez nagyon megváltozott.

Most is jólelkű vagyok, de óvatos, tartózkodó, mogorva, és már nem is olyan natúr.

Szerintem azok a lányok akik vidékről kerülnek a nagy életbe, előbb utóbb megvadulnak.

Ez teljesen természetes szerintem. Alkalmazkodunk a környezethez.

De speciel az én régi ismerőseim rám sem ismernek.