Volt már veletek olyan, hogy a családból valakire féltékenyek, irigyek voltatok?

Én nem vagyok irigy senkire soha a családból!

Unokatesómra aki eltunt mint a köd kb 15 éve.

Sokáig a bátyámat irigyeltem, mert mindig nagyon céltudatos volt, tudta, mit akar és megvolt az önbizalma is hozzá. Én sokkal bizonytalanabb vagyok nála, pedig azért én sem vagyok egy elveszett lélek.

Nem! Anyagilag nem! pl mindig úgy fogtam fel hogy mindenkinek meg van az esélye arra hogy elérje az amit a másik pl jól keressen stb... Öcsémre egy kicsit mert hiába öcsém pár évvel fiatalabb de magasabb tőlem! Azt kicsit irinylem töle! :) De mondjuk nem családon belül de van egy ismerős aki benyalta magát a közös munkahelyünkön(már nem vagyok ott) az idegesített! Mert egy tróger nem egyszer baszott ki velem és idegesített ez nem irigység hogy egy szar alak, sunyi így jut fel a "ranglétrán"...

Nem igazán.

Én is sokmindent elértem az életben, nem irigykedek, nem szoktam más életével foglalkozni. Az, hogy tesómnak már van férje meg gyerekei, hát mikor hallom az egésznapos hisztiket, inkább hálát adok, hogy nekem még nincs.

Nem. Senki nincs a családban, akit irigyelnék de olyan sem, aki inspirálna vagy akire felnéznék. Egyik sem ért el semmi olyat, ami nekem ne sikerülne, sőt. Ők irigyek rám és utálnak pici gyerekkorom óta olyan dolgok miatt, amit ők is meg tudtak volna csinálni, csak baxtak rá.

Nekem uncsitesóm(amikor részeg) néha kifakad hogy nekem könnyű mert volt rendes családom de nem jómódú csak épp egy átlagos család vagyunk és hogy én mindent meg kaptam mindent stb(pedig mi se éltünk olyan jól)... Meg is értem mert a szülei gyerekkorába elváltak, és az anyja is alkoholista volt! 18 évesen szerény körülmények közt talpra kellett állnia úgy ahogy...De arról én nem tehetek hogy hálaistennek anyám nem olyan életet él mit az öve ( anyám testvére)...