Jól gondolom, hogy ezt nem lehet elmondani úgy, hogy ne legyen sértődés?

39# Én nem nevelek gyereket, a saját tűréshatáromat érzem anélkül is, lényegtelen, hogy ami engem zavar (az otthonomban) az egy gyerektől alap viselkedés, vagy abnormális. Ha igen akkor igen, ha nem akkor nem, és ez nem vita tárgya egy nem ott élő személlyel. Számára ez egy kijelentés amit vagy elfogad, vagy elfogad, esetleg még elfogadhatja. De számon nem kérheti.

A kérdező esetében a sógornő bocsánatkérése lett volna az egyetlen opció, az, hogy pattog az számomra teljesen megdöbbentő.

42-nek igaza van, a saját otthonodban te hozod a szabályokat. Pl nálam tilos bejönni kinti cipőben, én erre vagyok háklis. Egy ismerős elkezdett volna betrappolni mikor rászóltam. Erre mondta, hogy de otthon is bemegy. Igen, csak most nem otthon van.

Ezt csak azért írom, hogy ha a drága sógornő nagyon pattogna. A ti házatokban tilos bántani az állatokat és csúnyán beszélni egymással. Mindegy, hogy az illető 2, 5, 18 vagy akármennyi éves. De gyanítom sejti ő hogy vele van a gáz, gondolom a haja hullik már otthon is ha ez megy egész nap, csak nem nézne szembe a problémával semmi esetre se…

Nézd kérdező, kicsit segítek a saját példámmal, mivel látom, azért a kelleténél jobban a szívedre veszed a dolgot, ne legyen már egy fikarcnyi rossz érzés sem benned a döntésetek miatt.

Az én fiam "más", szintén extrán pörög, de neki úgymond "papírja van róla", értem ez alatt autizmus spekrumzavar-ADHD kombó a szentem, társult értelmi fogyatékkal, ergo van számtalan dolog, amit ténylegesen nem ért.

Ezt mindenki tudja is nyilván, akivel kapcsolatot tartunk és extra toleránsan állnak hozzá.

De és ez egy marha nagy DE, csupa nagybetűvel.

A határokat Neki is fel kell állítani, pedig elhiheti mindenki, az Ő esetében ez csöppet sem egyszerű.

Az említett gyerekre alapon nem hasonlít, lévén egy fikarcnyi rosszindulat nincsen benne, mások rosszindulatát sem tudja értelmezni, mert zsigerileg kedves és jó, van segítő kutyája, egy légynek nem bírna ártani.

Mindettől függetlenül nem "garázdálkodhat" szabadon, csak azért, mert bizonyos dolgokra nem képes, megérti ő is, hogy mi az a nem és igenis hallgat a szóra.

ha kell, elmondom ezerszer, állandóan "szocializáljuk", mert nála pont ez egy nagyon érzékeny, nehezen értelmezhető terület.

Sokszor nem viszem (határozott kérés ellenére sem) oda, vagy épp olyan programra, ahol a megértéstől függetlenül is csak az irányítás és "fegyelmezés" állandó stresszje lenne rajtam, ezáltal a gyereken is, aki akaratán kívül is néha iszonyú hangos és durván pörög.

Persze van egy tanulási folyamat, de akkor sem kell és nem is várom el sosem, hogy ehhez mindenki alkalmazkodjon és asszisztáljon.

Ami a lényeg, ha valahol vagyunk, mert úgy ítélem meg fontos és számítanak ránk, ragaszkodnak hozzánk, meg nyilván nem szigetelem el a gyereket, csak őt is óvom az extra helyzetektől, akkor pedig, és ez itt a lényeg, AZONNAL kiemelem abból a helyzetből, amit nem tudok kezelni, megfelelően kontrollálni, ezt a folyamatot ismeri, azonnal alkalmazkodik is hozzá.

Így nálunk biza előfordul, hogy felállunk és hazamegyünk, ha túlpörög, irányíthatatlan, előfordul néha.

nem nézem tétlenül, nem könyörgök, nem alkudozom vele, egyszer szólok, következőre felállok és indulunk.

Ezt mindenki ismeri, elfogadja, nincs is olyan alkalom (persze ami neki is megfelel), hogy bárki ne várna szívesen, vagy "mellőzni" akarna minket, én néha mint írtam felülbírálom ezt és távol maradunk, de tényleg szeretettel várnak.

Amit ebből ki akarok hozni az egyértelműen az, hogy senkinek semmiféle mentsége nincsen arra, ha a kölke elfogadhatatlanul viselkedik, neveletlen, sosincs arra mentség, ha szándékosan gonosz, legyen bármilyen problémája is.

A szülő ismeri a gyerekét, mentséget keresni mindig sokkal egyszerűbb, mint megoldani az aktuális problémát, a struccpolitika meg mondhatni az ilyen szülőknél széria-tartozék.

Mindenki felelősséggel tartozik azokért, akiket nevel, legyen az kutya, gyerek, tökmindegy és nem lehet alanyi jogon elvárni azt, hogy mindenki tapsolva asszisztáljon az alkalmatlanságához és szótlanul tűrje, hogy az ő csimotája atomjaira bontson egy lakást, lagzit, bárki idegrendszerét.

Aki ezt nem képes megérteni, legyen bármilyen rokon, barát, azért nem kár, megsértődni pedig mindenkinek szíve joga, tán kicsit könnyebb is utána elengedni a dolgot annak, aki lelkiismeretes.

Egészséges gyerek kibírhatatlan viselkedésére semmiféle mentség nincsen, mondom ezt úgy, hogy szerintem akinek valós indoka van rá sem használhatja mentségnek, ahogy én sem teszem, hanem fáradságos munkával megtanulom kezelni és ha mégis kudarcot vallok néha, akkor azonnal kiemelem és nem a többieket kényszerítem az elviselésére és mosom kezeimet.

Tudja már mindenki szülőként mi a dolga, akinek meg nem megy, hát lelke rajta, maradjon a négy fal között, vagy ahol akar, de nem mások életét keserítse meg.

Szerintem.

szó szerint elküldött a p.csába - amúgy én szerintem itt szájon kentem volna, de legkésőbb a rizsnél.

Egyébként a második neveletlen megmozdulását követőn kidobtam volna őket a házunkból.