Sznob vagyok, mert nincs kedvem a nagyim utolsó nyaralásához? Hogy győzzem meg, hogy amit akar, az nem jó?

"Sőt, nem kötelessége senkivel utazni sehova, akkor sem, ha az illető családtag, akkor sem, ha idős"

Persze, hogy nem kötelessége, és persze, hogy bárki bármire mondhat nemet. Éppen csak (szerintem) vannak olyan helyzetek, amikor egy szerettünk kedvéért belemegyünk olyanba, ami nekünk picit talán kényelmetlen, de neki örömet okoz. Az én értelmezésem szerint ez a nyaralás elsősorban a nagymamáról szólna, ami nem azt jelenti, hogy a többieknek végig kell szenvedni az utat és nekik semmi sem lehet jó, hanem hogy belemennek ésszerű kompromisszumokba (a buszút szerintem még ilyen, bőven nem kibírhatatlan) és nem makacskodnak. Akárhogy is nézem, az én értékrendem szerint a kérdező hozzáállása önző és gyerekes.

Mondjátok meg az örgelánynak hogy mentek repülővel vagy megy egyedül mert busszal senki sem megy vele. Majd meg gondolja magát. Ha nem meg így járt.

De miértis a kérdezőnek kéne kényelmetlen helyzetbe kerülni valaki miatt csak mert az a valaki idősebb? Miért hiszitek hogy az öregasszonynak több joga van az utazást illetően dönteni mint hat másik személynek?

#42

Ha a sima évenkénti családi nyaralásról volna szó, akkor a teljes demokrácia pártjára állnék, de ez most "az öregasszonynak" egy alkalom, olyasmi mint egy szülinap. Ott is olyan a buli, amilyet a szülinapos szeretne, hiába máshoz lenne kedve a többieknek.

Itt nem arról van szó, hogy a többieknek rendszeres elnyomásban kell élniük az életüket mert a vénségé minden tisztelet és minden utolsó szó, hanem arról, hogy EGYSZER ki lehetne bírni a kedvéért egy egynapos buszutat oda-vissza, ami amúgy sem egy halálos tortúra, nem tudom miért kell így agonizálni rajta. Sokan eleve így járnak nyaralni, nem halnak bele, még csak nem is vonyítanak utána a fájdalomtól. Egy szimpla hajnalig tartó bulizás is simán van ilyen megterhelő. Ha kicsit kényelmetlen volt, akkor egy délelőtt alatt kiheveri az ember, aztán meg el lehet felejteni egy életre, mivel ismétlem, egyszeri alkalomról van szó.

Buszoztam már Görörgországba, hát na... nem egy leányálom, főleg, hogy ezek a buszok konvojokba szoktak haladni és megállók az fix helyek, ahova megáll egyszerre 5-6 ilyen busz és van, hogy 1 órát is sorban kell állni Macedóniában a lerobbant kúton a taposós wcre. A légkondi ok, de a másik az, hogy veletek menne még 2 gyerek is. A tini nem gond, annak csak mobilnet kell meg töltöttség a mobilba, de a 8 éves hiperaktív már más. Annak kínzás egy 20 órás buszút. Ott ugrálna a fejeteken, zavarna titeket és a többi utast is. Ezt kéne megértetni a nagyival.

A repülésre talán rá lehet beszélni, hiszen ez olyan dolog, amit szerintem az életben egyszer ki kell próbálni, na meg őt ablak mellé ültetni, had gyönyörködjön. Az unokatesót is jobban elfoglalja a repülés, a nézelődés és 3 órát talán kibír (vagy annyit se). Esetleg az unokatesót le is lehet pattintani szülői segítséggel, hogy nagy felelősség és nem biztos, hogy te le tudnád kezelni, a 70 éves nagyidnak meg had ne kelljen ezzel foglalkoznia. A féltesó továbbra sem gond, míg rendelkezésre áll elegendő mobilnet, meg egy konnektor, ahol töltheti a mobilját.

Szóval ne úgy érvelj, mint egy sértett prímadonna, hanem próbáld meg ésszerűen felvázolni a nagyinak a dolgokat.

Biztos nem buszoznék a kedvéért ennyit, senki kedvéért, max vonat, de busz soha. Az alatt a 2 nap alatt ha a 2 kisebb gyerek olyan ahogy leírod neked kéne velük szenvedni, extra szar lenne neked. Azt mondanám, mama, megyek, de sajnos nem bírom a buszozás (kegyes hazugság) ott foglak várni a busz út végén az előre átvett szobával, megrendelt ebéddel.

De biztos, hogy nem buszoznék. Szerencsére a nagyszüleim imádnak repülni ezért ilyen veszély, nem fenyeget.

Ha 2 napi buszon ülnék, valószínűleg utána 1 hétig mozogni sem bírnék úgy fájna a hátam, ha a nagyi bírja, le a kalappal elötte.

És amit írtak hogy ők mennek busszal te meg oda repülsz és a szálláson talalkoztok? Jó kompromisszum. Oké hogy utolsó nyaralás, de végülis tőletek ez egy kedves gesztus (szívesség) a nagyi felé, nem hiszem hogy kizárólag azt kene tenni amit o mond es punktum.

Én se mennék busszal, nem tudok a buszon aludni. Kocsival vállaltunk be ilyen egész éjszakán át tartó utazásokat mindig nulla alvassal értünk oda másnap délelőttre kb, hat szörnyű volt az a nap.

Még annyi, hogy a hiperaktív gyerek szülei nem tudnak hatni mamádra, hogy a gyerek nem fogja kibírni a buszutat? Mert szerintem a repülőt is nehezen.

De szerintem nehéz lesz, mert ha ez az utolsó út és busszal jártak, akkor biztos a nosztalgia miatt is buszozni akar.

Viszont mivel a nagyapád köszönte szépen nem kért a nyaralásból, ezért hívta az unokákat. Remek alap az érzelmi ráhatáshoz hogy “jaj utolsó nyaralás” de azért nem kell mindenben neki ugrálni. Gondolom úgy is áldoz a kérdező, pl szabit vesz ki egy olyan nyaralás miatt, ami neki messze lesz az álomvakációtól, ügyelhet a 8 éves gyerekre, meg függetlenül attól ki fizeti az utat, biztos lesz anyagi vonzata is.

Sokan írtak sokmindent. Nagyon tanulságos, de főleg szomorú. Képet kaptunk a mai fiatal generáció idősebbekhez való hozzáállásáról. Mert a legtöbb válasz arról szólt, hogy ugyan hogy képzeli bárki, hogy egy 70 éves nagymama kedvéért bármi kényelmetlenséget bevállaljon az unoka!

Az önzés netovábbja. De mi tehetünk róla, mi neveltük ilyenné ezt a generációt! Akik majd rájönnek, milyen csúf is ez a viselkedés, amikor majd ők lesznek az idősek. Ez óhatatlanul be fog következni, hamarabb, mint hinnék. Senki sem marad örök fiatal, már növekszik az a generáció, akik majd a mai önző fiatalokat fogják semmibe venni.

Nem lenne jobb, ha inkább mindannyian tekintettel lennénk egymásra? Ha tudomásul vennénk, hogy semmivel sincs több jogunk, mint kötelességünk, és csak akkor várhatjuk el, hogy mások a kedvünkért megtegyenek valamit, ha mi is hajlandók vagyunk megtenni másokért, amit ők szeretnének? Mondhatjátok, persze, hogy ti nem várjátok el, hogy mások a kedvetekre tegyenek, ezért ti sem akartok más kedvére tenni. De az egy elég szomorú szar világ lenne, ahol csupa individuum élne egymás mellett, tudomást sem véve a másikról. Semmi jóra nem vezetne, rosszra annál inkább.

Írtam ezt annak ellenére, hogy a fent vázolt helyzetben rossz ötlet a buszozás. De nem azért, mert kényelmetlen, hanem a problémákkal küzdő unokatesók miatt. Ezért meg kellene beszélni mindezt családi kupaktanács keretében. Viszont, mostanra már biztos eldőlt ennek az utazásnak a kérdése, szóval, én csak azért írtam, mert valóban elkeserítőnek tartom azt az önzést, ami eluralkodott a világban, és főleg a fiatalokat jellemzi. De, ahogy már írtam, erről nem ők tehetnek, hanem a mi generációnk, akik ilyenné neveltük őket. Csupa jóakaratból, mert azt hittük, ezzel teszünk jót nekik. Pedig nem. Nagyon nem. De ezt nem fogják megérteni.