Nem bírom elviselni/elfogadni húgom párját. Más is járt már hasonlóan?

9 éve együtt vannak, lényegében már élettársak, de ezalatt az idő alatt sem sikerült "megbékélnem" vele. Persze, látszólag jól kijövünk, de ez csak a látszat, ami nagyon csalóka.

Ki nem állhatom a stílusát. Cinikus, élcelődő, kritikus, kárörvendő.

Ráadásul szkeptikusan áll minden olyan dologhoz, ami nem fér bele a gondolkodásmódjába/világnézetébe/személyiségébe. NEM paranormális, természetfeletti dolgokat értek ezalatt, hanem teljesen hétköznapiakat. Például, a haldokló, rákbeteg nagyapámra azt mondta, hogy igazából nincs is olyan nagy baja, hanem csak pszichésen áll rosszul a dolgokhoz és elhagyja magát. (Azóta sajnos meghalt.)

Plusz, visszaél a helyzetével. Édesanyám kivételez vele, pénzeli nagy összegekkel, mintha a saját gyereke lenne, és mindezt nem, vagy csak alig-alig hálálja meg. Mondanom sem kell, hogy tiszteletlen anyukámmal és édesapámmal is. Gyakran élcelődik velük, és előveszi azt a jellegzetes, cinikus, kritikus, szkeptikus stílusát velük szemben is. Bár ő néha mindezt csak viccnek szánja, de amikor már "kritikuskodik" is, akkor túllő a célon.

Van egy kis pszichopata beütése is. A tekintete is olyan, mint egy ragadozóé, akit gúnyos, rosszindulatú, gonosz öröm tölt el azzal, hogy megkaparintotta a kiszemelt prédát.

Hozzáteszem, hogy nagyon okosnak hiszi magát, mindig csak neki lehet igaza, mindezt pedig a fentebb említett stílusban adja elő. Pedig alacsony a végzettsége. (Bár most nem az iskolázottságon van a hangsúly.)

Viszont kiemelten fontosnak tartom megemlítenem, hogy máskor pedig egészen normális velem és a többiekkel, emiatt is, mint írtam fentebb, a látszat szerint mi ketten jól kijövünk. Ráadásul sokat segített már nekem, tehát vannak pozitív tulajdonságai is.

(Férfi vagyok.)