Hogy tudnék segíteni a hugomon? 9 éves 9 hónapja elvesztette az anyukajat . És apukamnak új barátnője van aki bár rendes mégsem az anyuka . Azt írta a naplójába hogy nem akarja hogy apu megcsalja az anyukajat idezojelesen , azért írja idéző jelbe?

Itt apukaval kéne leülni megbeszélni,hogy igen anya meghalt, fáj,elgyaszolja az ember és próbálja újra élni az életet,és eljön az az időszak amikor apa biztosan talál mellé egy nőt,de ez nem azt jelenti,hogy anyát megcsalná

9 éves itt egyedül az segít ha közösen leültok vele és szépen kulturáltan elmagyarázztok neki

Szerintem,(de ez csak egy "amatőr" vélemény)!:

Jó lenne, ha egy olyasvalaki, -akár kívülálló-, akiben megbízik, vagy aki bizalmat képes kelteni benne, beszélgetne vele erről.. Lehet, hogy te is meg tudnád neki magyarázni, de hogy jó-e erre családtag, vagy kívülálló kell, ezt nem tudom..

El kellene mondani, hogy az anyukája mindenképpen!, örökre! kitörölhetetlen marad az életetekből, apukátokéból is. Ugyanis apukád vele élt évekig, a húgod is általa jött világra, az ő gyermeke, és bárki is kerül apukádhoz érzelmileg közel, a húgod élete az anyukájából ered, nem másból. És azt is mondhatod, hogy a szeretet, szerelem, az érzelmek nem cukorka, hogy elfogy, azaz csak egyvalaki felé irányulhat, és attól hogy apukátok idővel megszeret mást, attól még érezhet szeretet, hálát, a húgod anyukája felé is.

Ha hetente 1-2 napot vagy csak ott, honnan tudod, hogy mit ír a naplójába?

Kérdésre válaszolva:

Sehogy. Ezen magának kell túllendülnie - türelem és idő. Persze, nem segítő számára, hogy jött valaki, aki nem az anyukája, de ha idézőjelbe teszi, akkor csak tudja, hogy ténylegesen nem megcsalásról van szó. Apukának megvan a joga folytatnia az életét, de a kislánynak ő nem egy pótolható valaki volt. Ha nem is előtte édelegnek, tudja, hogy van valakije apunak. Meg kell szoknia, a saját gyászának ideje pedig nem ismert, meddig fog tartani. A halált soha nem egyszerű feldolgozni, ha az elhunytat szerette a hozzátartozó, egy felnőtt embernek se egyszerű. Lehet akár évekig is eltart, fene tudja. Ezt magában kell rendeznie, a lényeg, hogy ne maradjon egyedül, legyen kire számítani, de nem kell nyomni rá a "gyászos hangulatot".

Ez sajnos nehéz ügy, és mindenkit meg lehet érteni.

Húgod 9 évesen még túl fiatal, hogy elvesztette az anyukáját (mint ahogy te is), ezért neki időre van szükség ahhoz, hogy elfogadjon mást apukád mellé.

Apukád ugyanakkor vélhetően még elég fiatal gondolom, ezért érthető, hogy igényel maga mellé társat, legfeljebb nála túl hirtelen jött, amikor Te meg a húgod még alig bírtátok feldolgozni Édesanyátok halálát.

Szóval ezeket tudom mondani, ha mind megbeszélitek egymás érzéseit, idővel minden rendbe jön.

9-est folytatom: pont 9 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Kis idò múlva apámnak lett új barátnője. Persze próbált közös programokat, meg minden, de nem akartam, nem voltam nyitott rá. Idegesített, hogy a nő ott van, pedig kedves volt, meg nem volt baj vele, csak éppen nem voltam még nyitott arra, hogy elfogadjam. Túl friss volt még nekem a válás, ésszel felfogtam, de valahogy érzelmileg nálam még összetartoztak. És valahogy nem volt az új nővel semmi közös témám.

Persze nekem is lenyomták a hegyibeszédet, hogy az ember társas lény, meg apám boldog így, stb… teljesen felesleges volt, mert ésszel felfogtam, és meg is értettem, csak éppen nem akartam látni. Elfogadtam, hogy apàmnak új barátnője van, csak jobban szerettem volna, ha nem a szemem előtt zajlik. És ezt nem tudtam 9 évesen megmagyarázni a felnőtteknek, hogy nem a nővel van bajom, hanem a helyzettel.

A kérdező huga is hasonlóképpen érezhet szerintem.

Idò kell neki. Később már nem lesz gond, de most nem kellene még belevonni.