S. O. S.! Anyukám nem engedi! Mit tegyek?

Nem lehet, hogy sokat költött a sulira? Vagy a másik lenne drágább a tandíj, kaja, utazás meg ilyenek? Vagy messze lennél tőlük s félt? Én ilyenekre gondolok.

Ha elvégzed ezt akkor gondolom munkáj kell keresnek mindenképp de talán az mellett elkezdeni?

Próbáljatok időt adni neked, ha még egy fél évig nem tudod megszeretni akkor átmenni? Vannak álmok ha igazán szeretnéd akkor érdemes rá várnod.

Én nem értem, hogy egyesek, hogy várják el egy élettapasztalan nélküli 18 évestől, aki a szüleitől és az iskolától védetten élte az életét eddig, hogy megfontoltan tudja, hogy mit akar majd csinálni. Sokan még 30 évesen sem tudják, nem értem miért bűn, hogy ő 1 év egyetem után jött arra rá, hogy ez mégsem neki való?

Hibázott, hát akkor szívjon egész éltében? Szerintem ahhoz is bátorság kell, hogy valaki bevallja, hogy tévesen döntött, nagyon sokan merik ezt megtenni inkább szívnak.

Most még időben van, a rossz döntéséből is tanult, de nem hinném, hogy az lenne a megoldás, hogy akkor jól lecseszni, hogy hogy képzeli? Én is mikor elmentem fősulira tanultam egy csomó olyan dolgot, amiről addig fogalmam sem volt (pedig én már élettapasztalattal kezdtem el és munka mellett tanultam) és jöttem rá arra, hogy engem mi is érdekel igazán. Befejeztem amúgy a fősulit, nem váltottam, de ennek nem volt komolyabb jelentősége, mert utána már tudtam, hogy merre menjek tovább... de az én esetemben ez nem jelentett elvesztegetett éveket, míg a kérdező esetében lehet, hogy igen, azt jelentené, ha nem váltana.

Ha amúgy a szülők tudnak egy olyan szakot fizetni, ami nekik tetszik, akkor miért ne tudnának egy olyat, ami meg a gyereküknek. Nem tudom, hogy mi a segítség ebben a fajta hozzáállásban... pedig én egy olyan ember vagyok, aki küzd és kitart a végtelenségig. De az értelmetlen kitartásban nem hiszek.

11:24-es!!!Elképesztő mértékben egyetértek veled!!

Úgyhogy nem is fejtegetem a véleményem, annyit tennék még hozzá, hogy van egy olyan gyanúm, aki azt írja, anyád tart el, majd ha te megkeresed, mehetsz, azoknak egyszerűen savanyú a szőlő!!Talán ők is érzik, hogy az életük nem azon az úton halad, amin igazn, őszintén szeretnék, ha elég bátrak lennének hozzá, és mivel helyzetüket megváltozhatatlannak érzik -hozzáteszem, tudattalanul-, így az önigazolás minden áron marad csak nekik. Persze , hogy lehurrognak mindenkit, aki esetleg felismeri, hogy az élete nem azon a vágányon halad, amin kellene, és nekik nem is érdekük, kérdező, hogy változtass, ugyanis nem látnak a féltékenységtől.

Nem vagyok anya. Saját tapasztalataim sem jók ezzel kapcsolatban:hasonló cipőben jártam, mint te, én nem mertem váltani, ha támogatott olna bárki a szüleim közül, akkor nem teszem magam boldogtalanná magam évekre...de azért a nyúl ürege ennél mélyebb volt,gyáva voltam, de nem csak a váltáshoz, és nem csak az én hibámból.

Ha fizetős az iskola, akkor még megértem anyádat, h nem tetszik neki az ötlet. De akkor is azt gondolom:elsősorben gyermeke boldogsága lehetne cél neki. Van esély, hogy anyukádnak sajnos ugyanúgy savanyú a szőlő.!!!

Az én tanácsom, hogy próbálj meg mindenképpen váltani. Éveket vesztegethetsz el, és évekre rosszul érezheted magad, ha nem váltasz.