Mit tegyek? Elhagyjam ezért a páromat?
Tavaly felmondtam a munkahelyemen, hogy egy közelebbi helyen dolgozhassak. Már épp felvettek volna egy helyre amikor jött a Covid, ezért másik városba kellett volna orvoshoz mennem, erre párom anyukája ( akkor még velük éltünk ) nem engedett fel mert félt a Covidtól, páromat is maga mellé állította. Én meg nem akartam, nagy vitát ebből így hagytam az egészet a francba.
Utána a szülésnél szólt bele szintén abba, hogy császár vagy természetes szülés legyen. Itt is páromat maga mellé állította, nagy veszekedések voltak, vizsgálatra nem vittek el, ami a szüléshez kellett volna stb.
Azóta úgy érzem egy kalitkába élek, nem nagyon megyünk sehova, ha ketten akarnék csak a gyerekkel balhé van belőle, ti elhagynátok ezért a párotokat? Már 100x beszéltem vele erről de nincs változás.
Vagy már régebben elhagytátok volna a fent említett dolgokért?
Ha a mama nem engedi, hogy levegőt vegyél, akkor megfulladsz?
A kedves párod maradjon a mamával, ha ennyire az ő pártját fogja mindenben.
Remélem, el tudod magad és a gyereket tartani, nem a semmire szültél egy ilyen mamapicifiának.
Ezt a kérdést most kell tisztáznod a férjeddel, minden kidobott év veszteségnek számít. Ha nem érti meg a férjed és az anyja, hogy a házasságotokról van szó, válnod kell. Fiatal vagy, válás esetén találsz rendes embert.
Az anyjának nyugodtan húzd meg a határt, meddig mehet. Állj a sarkadra, és a mondanivalódat olyan hangnemben közöld, hogy határozottan átmenjen neki. Ez nem beszélgetés, ez ha úgy tetszik, kinyilatkoztatás. A férjedben pedig azt tudatosítsd, hogy ha ilyen esetben a jövőben az anyja mellé áll, elhagyod.
Ha a derék mama az erőszakos természetével az idők végezetéig uralkodna rajtatok, a férjeddel a kapcsolatotok sosem lenne egyenrangú.
Drukkolok! 43f
Nálunk szerencsére a férjem mellem állt, de a szülésbe itt is próbált anyósom beleszólni, és én teljesen el voltam képedve ezen, hogy hogy meri.
A sztori: abban a kórházban, ahova tartozunk, nem akartam szülni. Ott halt meg anyukám, és bennem ez leküzdhetetlen rossz érzéseket váltott ki. Így egy 70 km-re levő kórházba mentem, terhes gondozásra is oda jártam, maganba.
Probléma mentes terhesség volt, nem kellett gyakran menni, 5-6 hetente. A 20.heti nagy uh után csak a 31.héten mentem a következőre, pl.
Anyósom ezen totál ki volt akadva, mit kényeskedek, miért költöm a fia pénzét (a 34.hétig dolgoztam, de ez valahogy nem érdekelte), meg minek pazarolom erre a fia szabadságát (a 35.héttől rosszra fordult az idő, onnantól nem mertem magam vezetni, pár napot valóban ki kellett vennie emiatt). Meg minek fizetni a vizsgálatokért, bezzeg az ő idejében nem volt genetikai uh meg semmi, mégse lett semmi baj, bla bla bla.
Ezt duruzsolta 9 hónapon keresztül.
Mérgező volt az egész, nagyon nehéz volt kezelni.
Ezt a döntést neked kell meghozni, de szerintem te is tudod jól a választ rá.
Már rég meg kellett volna lépni. Sajnálom.
5 éves vagy, hogy ha nem furikáznak akkor nem mész el vizsgálatra? Meg mi a többes szám? Anyósod mit keresett volna a terhesgondozáson?
Persze hogy lelépnék, mi az hogy balhé van abból ha kettesben akarsz menni a saját gyerekeddel valahova? Te vagy az anyja basszus, ha nekem valaki ugatna hogy miért megyek el pl egyedül sétálni az én gyerekemmel hat biztos útba igazítanám.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat, természetesen a vizsgálatra elvittek aztán, csak előtte volt ebből vita.
Az, hogy miért szültem több oka is volt!
Az, hogy nem akarja, hogy ketten valahova is menjek a gyerekkel azért van mert buszra kéne vele szállnom, ami nekem nem gond mert nincs és nem is volt autóm még, csak ő nagyon félt minket :/
Nem tudom mit csináljak, hiszen ott a másik oldala ami nagyon szerethető és a gyereknek is nagyon jó apja, csak néha már sok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!