A férjem képtelen kiállni magáért, nem áll ki mellettem sem fontos sorsdöntő dologban, a szülei, a fia (nem közös gyerek) belemásznak az életünkbe ezért elválok tőle, kérdésem, igazam van?

Szerintem mindegy, hogy igazad van vagy nincs.

Már nem vele szeretnél, el akarsz válni, akkor jó döntést hoztál.

Nagyon igazad van

Végtelenül tisztelem a bátorságodat és az önbecsülését Itt 8/10 igen gusztustalan ül fogalmazott.Kérdés miből gondolja hogy neked sürgősen újra társa kel találod.Egy nő nagyon jól feltalálja magát egyedül is!Nem minden férfi bukik a szép csamagolásra valaki az orránál tovább lát.Az az igazi férfi akivel esetleg tervezni lehet

#14

Hát hogyne!

Szerencsére te nem öregszel,de hát élvezd is ki,hogy mondogatod,te még fiatal vagy,mert valószínűleg más esemény így sincs az életedben, nemhogy párkapcsolat 😆

Talán mert egy lelakott, elhízott stb..50es még így is jobban néz ki nálad,csak te fiatalabb vagy még.. valószínűleg egzisztencia, stabil anyagi háttér nélkül.

Szóval lehet a 100 métert jobb időre futod,de még abban sem vagyok biztos.

Nesze 🤗 ez egy ölelés neked, máskor úgysincs benne részed.

Ha eddig nem állt ki magától, ezután se fog. De mérlegelj. Milyen a kapcsolatotok? Szeretitek egymást?

Ha olyan, akiért érdemes küzdeni, kezdj el vele beszélgetni erről. Egy két beszélgetés nem fog változtatni.

Az én párom is ilyen. A kapcsoltunk elején nekem sem mondott nemet semmire, hanem duzzogó fejjel igent.

Azt is sokszor elmagyaráztam neki, ha valamit nem akar, mondja ki. Azzal hogy el jön velem pl a szüleimhez a kedvemért, miközben nem akar ott lenni, nem tesz velem jót. Miért lenne nekem jó, ha látom, hogy nem akar ott lenni, és nem érzi jól magát? Mondja meg nyugodtan, ha valamit nem akar.

Na, ez már pipa. Persze van, hogy valamit nem akarunk, de a másik kedvéért megtesszük, mert így döntünk, ezt akarjuk adni. De nem mindig és nem kényszerből.

Emellett balszerencsénkre, az anyja húszon X évesen is a kicsi fiának tekinti, és bűntudatkeltően hívja mindig magukhoz. Na abban is közel egy éve kampányolok. Nem a szülei ellen, hanem hogy álljon ki magáért. Gondolja végig ő mit szeretne, és bűntudatból ne csináljon másképp. Azt, hogy mikor hányszor megy, már határozottabban meg tudja védeni, nem tudják kizsarolni belőle a többet. De ha rólam jön a mocskolódás, még úgy tesz, mintha nem hallaná.

Őszintén, időről időre úgy érzem vége, ezt nem bírom. És kitudja meddig tartok ki mellette.

Én azzal harcolok a kapcsolatunkért, hogy sokat beszélgetünk ezekről. Próbálok megerősíteni. Az elején saját véleménye sem volt, hogy mit akar. Neki minden mindegy volt. Mérgez is a múlté. Törekszik, változni akar, erősíti magát.

Persze megkapom, hogy manipulálnom, de ezt letojom. Sosem a szülei ellen szónokoltam, hanem amellett, hogy független felnőtt, hozzon döntéseket, álljon ki értük. Számít a vélemény e, merje mondani. Velem szemben is.

Ha nagyon szereted, megéri, ha mutat rá hajlandóságot. Ha nem, azt te látod, érzed.