Mit gondoltok, megoldható még a helyzet, vagy már kár ezen rágódnom?

A történetem a következő:

Kicsi korom óta elég rossz körülmények között élek.

Nem,nem anyagiakra gondolok,a családommal vannak gondok.

Anyám és Apám sosem jöttek ki jól,néha még tetlegességig is fajultak a dolgok.

Aztán Apám 6éves koromban meghalt.Innentől anyával pasiról pasira költöztünk.Nehéz volt,mert amint megszoktam volna egy környezetet,barátokat szereztem volna,máris álltunk tovább.

Immár 5éve végre vettünk egy lakást és ketten élünk anyával.Illetve addig voltunk ketten,amíg barátom hozzánk nem költözött.

(Barátom fizet anyának amiért itt lakik Ő is,nem is keveset,tehát ezért nem kérek leoltást:)

Szóval a gond az,hogy anya nagyon sokat iszik.

Ha józan akkor sem jövünk ki túl jól,inkább kerüljük egymást.Régen még próbáltam vele beszélgetni,de sosem figyelt,nem érdekelte,tv-t nézett miközben a problémáim,élményeim mondtam el neki.

Minden este nagyon sokat iszik,ha hazajön munkából.

Erre még marékszámra szedi a nyugtatókat.(Amit nem értek mert azért nincs akkora gond az életünkbe)

Sosem jó neki semmi amit csinálok,mindenbe beleköt.Ha egy poharat a helyére rakok(másba már nem tudna belekötni)akkor azt megigazítja és sokszor nagyon lekezelően beszél velem.

Próbálok ezekre nem reagálni.Sokat segítek itthon(Ha nem suliba vagyok),mégis nagymamámnak mindíg ugy állít be ,hogy sosem csinálok semmit,"szemtelen vagyok"vele.Főzök,mosogatok,takarítok,mindent megcsinálok ugy mint barátom.Neki alig van dolga itthon.

Mit tehetnék,hogy ne igyon ennyit,vagy hogy jobban megértsük egymást?Vagy ezen már késő változtatni?

Hamarosan külön költözök a barátommal és attól tartok ha minden így megy,akkor megszakad a kapcsolatunk egy életre.