Mit csinálhatnék, velem van a gond?

Mióta csinálja ezt anyukád, amióta barátod van? Lehet, hogy nem tetszik neki, hogy barátod van, csak nem mondja meg nyíltan, helyette inkább piszkál, hol ezzel, hol azzal. Jó anya próbál lenni azzal, hogy nem tiltja meg neked, hogy járj ezzel a fiúval, de igazából piszkálja a csőrét. Ha meg ezt bevallaná, akkor meg azért lenne vita köztetek, ugye ezt sem akarja, így elfojtja magában. Na de ez az elfojtás, azért valamilyen úton-módon kijön belőle. A te anyukád esetében úgy, hogy piszkál a tanulással, a házimunkával, a pénzel...stb. Az én anyukám is ilyen volt. Mikor 15 évesen először volt barátom, az istennek sem akart belenyugodni, hogy én már nem vagyok kislány, hogy már a fiúk érdekelnek és nem a babák. Aztán szép lassan megenyhült. Az volt a titka, hogy elkezdtem vele egyre többet beszélgetni, elmondtam neki mindent a barátommal kapcsolatban. Hogy hol tart éppen a kapcsolatunk...stb. Ő meg annyira megörült, hogy ennyire megbízok benne és nem titolok előle semmit. Jóba lettünk és többet már nem piszkált. Persze ezeket a beszélgetéseket nagyon nehéz elkezdeni,azelőtt én is nagyon sokat veszekedtem az anyukámmal, de hidd el megéri! Nyelj egy nagyot, és tedd meg az első lépést anyukád felé. Tudom 15 évesen nehéz tűrni és türelmesnek lenni, amikor legszívessebben mindenért lázadnál és mindent hagynál a francba, de nem szabad mégis csak az anyukád! Nekem a mai napig nagyon jó a viszonyom az anyukámmal, pedig volt amikor tudtam volna utálni is, de most nagyon szeretem! Szóval közeledni, beszélgetni sokat, ezt tudom tanácsolni! :)

23/L