Mi a véleményetek?Hosszabb történet

Sziasztok!Hát nem is tudom hol kezdjem.Szeretném az én élettörténetemet megosztani veletek.Leszögezném hogy nem sajnáltatás.Keresnék sorstársakat ,vagy tanácsokat vagy egyszerűen ,,terápiás" célal kiírom magamból a dolgokat.19 éves vagyok lány,az öcsém 14 az egyszerűség kedvéért most legyen a nevem Anna az öcsémé Ádám.Menjünk vissza az elejére ,a szüleim 23 éves korukban úgy döntöttek gyereket akarnak.Az apukám minden vágya egy fiú volt.Aztán kiderült hogy lány lettem.A születésem után azt mondták örült nekem elfogadta hogy lánya lett.De anyám azt mondta semmi örömük nem volt a gyerek nevelésben mert csinálta a háztartást ,gyereket nevelt és elment a fiatalsága(pedig ők akarták hogy gyerekük legyen nem más).Pár év után úgy döntöttek hogy akarnak egy testvért.És én vártam is emlékeim szerint.Meglett az áhított fiú gyerek.Konkréran szerintem fél évig anyám barátnői között passzolgatott engem hogy had foglalkozzanak a kicsivel.Ma napig megvan bennem az hogy csak sírtam és haza akartam menni végre..de nem engedtek.Kicsi voltam 5 éves de borzasztóan éreztem azt hogy nem szeretnek úgy mint az öcsémet.Amikor azt akartam hogy játszanak velem mindig az volt hogy az Ádámot kell etetni.Az Ádámra kell figyelni stb.És lepasszoltak a szomszédba.Nőttünk Ádám elképesztő agresszív lett (később kiderült autizmus).Rengetegszer volt az hogy megütött mert olyanja volt .Vagy mert nem tetszett neki az hogy veszem a levegőt.Mindig szóltam a szüleimnek.De mindig egy volt a válasz :Te vagy a nagyobb a te hibád.Rossz testvére vagy és ezét csinálja.Mindig én kaptam a bűntetést.Vagy a verést.Mert én vagyok a rossz.Az óvodába és az iskolában is konkrétan hazudnom kellett mindenkinek.Ha lila foltom volt akkor beütöttem mindig más hova.Ezt kellett mondanom.Mert a szüleim arra neveltek ami a családban történik nem mondhatom el ország-világnak.Telt múlt megint az idő a testvérem felkerült iskolába.Amég a szüleim dolgoztak nekem kellett felügyelni hogy csinálja meg .De sose akarta .Mi lett?Hát megvert .Mindig jó tanuló voltam valahogy bennem volt az hogy bizonyítani akartam a szüleimnek .Valami kis elismerést kicsikarni belőlük.Még egyszer felhívta anyámat a tanár hogy büszke lehet rám az eredményemért Az anyám erre amikor letette a telefont csak annyit mondot gúnyosan persze erre ...és nevetett . Sosem hallotam tőlük egyszer sem azt hogy Büszke vagyok rád,Ügyes vagy, Milyen napod volt?,Szeretlek.Hát azt mondanom sem kell hogy puszit és ölelést szerintem 2 évesen kaphattam utoljára.Ennek ellenére a 2 es tanuló öcsém ennek a 3 x osát kapja.Pedig sokszor volt hogy az én feladataimat megcsináltam.Aztán csinálhattam az öcsémét.Amég ő kint focizott.Addig nem állhattam fel az asztaltól amég nem lett kész.Engem rengetegszer lek.rváztak, szerintem ezerszer hallottam hogy meg se kellett volna születnem ,csúnya vagyok ,sz,r stb.(ezeket otthon mondták).Az iskolában rengeteget bántottak mert jó tanuló voltam.De a szüleim erre sem reagáltak semmit.Rettentő nagy erő kellett hogy minden nap sírás nélkül menjek iskolába mert mielőtt elindultam mindig beszóltak otthon aztán folytatódott az iskolában is.Mindig egyedül kellett mennem az orvoshoz vagy ügyeket intézni mert már nagy vagyok (ekkor lehettem 11-12 éves) Pedig annyira jól esett volna ha van melletem valaki aki vár.Az öcsém tünetei az évek alatt rosszabodtak , konkrétan külső szemmel igen vicces de belülröl baromira nem.Pl:ha olyanja van akár 1 hétig nem fürdik.Direkt oda megy hozzám és leböfög vagy csak simán megüt.Amikor már sírva szoltam neki hogy fejezze be a a szüleim mindig engem hoznak ki hibásként hogy ezt úgy is kiprovokáltam.Konkrétan végignézi hogy az öcsém szét ver.Vagy még a szüleimtől is kapok mert kiprovokáltam.Pedig semmit nem tettem.Folyamatosan rejtegetnem kell a foltokat a helyeket amiből már elegem van.Már belefáradtam a rejtegetésekbe is.Mindig hosszú ruhát kell felvennem hogy ne látszódjanak a lila foltok.És sajnos van olyan ami hetekig ott marad.Védekezni nem tudok mert ha ezt teszem még jobban lefog és megver.Ha az öcsémnek nem tetszik hogy nézem a tvt akkor lekell kapcsolnom Vagy ha nem tetszik neki hogy a nappaliban vagyok elkell mennem.Sose volt az amit én szerettem volna.Mindig azt nyomták belém hogy alkalmazkodjak.Az öcsém mindig azzal fenyeget ha nem teszem ő majd megnevel egyszóval szétver.Párkapcsolatba kezdeni nem tudok mert rettegek tőle hogy ő is bántani fog.Meg már abban sem bízom hogy lesz az életemben olyan ember aki csak egy kicsit is szeret.Elköltözni nem tudok mert tanulás mellett nem menne.A rokonok anyámék pártját fogják.Így nem tudom mit csináljak.