Normális, hogy anyám emiatt nem kedveli a barátomat?

Nem normális anyukád részéről. Tele van előítéletekkel.

Ha hajlandó megismerni a barátodat, akkor talán majd megkedveli.

Majd megszokja.

Anyaként hadd legyen már jogom nem megerőszakolni a szimpátiaérzésemet....

Goldmund!

Mindenki keresi a kákán a csomót, ha valakit nem kedvel. Márpedig csak azért nem fogsz te se kedvelni valakit, akit majd a gyerekeid választanak párként. Most se kedveled a gyerekeid összes barátját, abban biztos vagyok.

"Márpedig csak azért nem fogsz te se kedvelni valakit, akit majd a gyerekeid választanak párként."

Akkor fogom kedvelni, ha látom, hogy boldog vele a gyerekem.

Újra leírom másképp megfogalmazva: a gyerek nem az anyjának/apjának keres párt, hanem magának! És ezt a szülőnek is így kell tekintenie. Neki nem szimpatikus? Tegye félre ezt, mert nem ő van itt a középpontban, hanem a gyereke. Ha a gyereke boldog vele, és nincsenek olyan jelek, hogy nagyon rossz irányba menne vele az élete, akkor a szülő ne tegyen megjegyzéseket gyereke párjára, ne vágjon pofákat, ha találkoznak stb. Legyen kulturált és elfogadó. Basszus, ha leszbikus lenne, azt is el kéne fogadnia, nemhogy azt, ha tetoválása van!

Az én anyám meg azért utálta a volt barátomat, mert albérletben lakott, és mert nem volt “pénzes” holott mi sem vagyunk azok, csak saját házban lakunk.

Testvérem gazdag paliját (vagyis a szülei gazdagok) imádják!

Fuuu....

Nekem sok gyerekem van, egy, aki házas.

Soha nem véleményem a párjaikat, csak ha kérdezték.

De akkor is úgy, hogy nem nekem választották, hanem maguknak.

Férfi vagyok, nem anya