Komolyan valaki élt már át ilyet?

Azért akármennyire is felnőtt volt a nővéred, szülőként nagyon nehéz feldolgozni azt, hogy a gyereked tévútra fordult, és bele is halt. Ilyenkor legbelül még akkor is magát vádolja az ember, ha tényleg mindent megtett. Ugyanez érvényes lehet valamekora mértékben a család többi tagjára.

Ilyesmik is állhatnak a szélsőséges, fura reakciók és a feszültségek hátterében. Ilyenkor jön a hárítás: "Nekem ehhez semmi közöm!" gondolják magukban, és igyekeznek kimaradni az egészből. Ez a távolabbi rokonoknál beválhat, de egy szülőnél aligha.

Ha lemegy a temetés, mind hamar a szőnyeg alá fogják söpörni a dolgot, mert úgy kevésbé fúr a lelkiismeret. (Mindez nem ítélet, mindnyájan gyöngék vagyunk olykor.)

voltak gyermekei borzasztó dolgokat kellett átélniük.

Senki nem tett semmit.

Pl ti sem. Elásnám magam, ha a testvérem gyereke intézetbe kerülne...

Kedves történet.

De a köztemetésen semmit nem kell intézned...

Elsosorban neked most magadra es a babara kellene koncentralnod, tehat nem tetted jol, hogy te intezed a temetest velemenyem szerint, a vitakbol is teljes mertekben ki kellene maradnod, egyszeruen ne vegyel reszt. Ezt mindenkinek meg kell ertenie. A szervezetedben stessz hormon termelodik, amit a baba is megkap. En megmondanam, hogy rosszulletek( ez lehet lelki is), miatt tovabbiakban nem vallalhatod a szervezest, a ferjed sem engedi, mert aggodik erted, es kesz.

Ha megis vallalod, akkor legyen ugy ahogy te gondolod. Akinek nem tetszik, az vegye at a szervezest.

A gyerekeket nem lehet kivennibaz intezetbol?

Egy ketgyermekes anyuka

Részvétem.

Ha ennyire stresszes neked, ne vállald, ne is vegyél részt a szervezésben. Majd elmész a temetésre, meg a többi, de ne cipeld a felelősséget főleg ha nincs is benne köszönet. Ha mindenki olyan okos, akkor meg tudják szervezni nélküled is. Téged is pont olyan veszteség ért mint a család többi tagját. Ha pedig mégis te akarod szervezni akkor szervezd egyedül, nem kell veszekedni a többiekkel.