Mit tehetnék? Szerintetek ez normális?

16 éves lány vagyok. Magamat viszonylag értelmesnek és a korosztályomhoz képest normálisnak tartom. Majdnem kitűnő tanuló vagyok ( 1db négyesem lett év végén). Most megyek 10. osztályba...van egy barátom lassan 8hónapja. Az ő szülei nagyon rendesek, anyuék is jóba vannak velük.

8hónap alatt azonban még minidg csak annyit sikerült elérnem, hogy heti néhány alkalommal (2-3), pár órát találkozhatunk. De akkor is 7 órára itthon kell lennem (anyukám még ennek sem örül). Bulizás szóba sem jöhet. Egész nyáron csak a barátommal voltam, mert azt a kevés időt amit szabadon lehettem, azt vele töltöttem, így a barátaimat teljesen elhanyagoltam. Fogalmam sincs mit csináljak. Nem cigiziem, és nem iszom. Eszembe se jutna részegnek lenni, a drog pedig szóba sem jöhet. Mindig betartom azt amit itthon mondanak. Nem szoktam kiabálni, hogyha pedig megemlítem, hogy másokat elengedik a szüleik akár hajnalig is, akkor mindjárt le vagyok szídva, és még a barátomtól is eltiltanak, hogy hogy mondhatok ilyet, meg, hogy nekem milyen jó életem van. Teljesen igaz, hogy normális családban nőttem fel, de szerintem ez akkor sem rendjén való, hogy 16 évesen 7-8ra itthon kell lennem, és egy buliba se mehetek el.Félek, hogy elveszítek mindenkit magam körül. A barátom megért, és támogat. Nagyon szeretjük egymást, de a szüleim ezt sem hiszik el. Szerintük ez majd elmúlik, de én teljesen biztos vagyok benne, hogy vele szeretném leélni az életem..Olyan másnak érzem a kapcsolatunkat, nem olyan felszínesnek, mint a többi párét.

Segítsetek! Tudom, hogy erre nem sok mindent lehet tanácsolni, de kíváncsi vagyok, hogy tényleg én várok el sokat avval, hogyha monduk 10ig kint szeretnék lenni, vagy a barátommal szeretnék találkozni többször, mint 3-4 nap.