Hogyan tudnám rávenni anyukám, hogy ne ilyen szomorúan, idegesen viselje a pénztelenséget?

Nem állunk túl jól anyagilag. Megvan mindenünk ami fontos, éldegélünk, de csak napról napra. Persze kellemetlen nekem is, hiányzik azért néhány dolog, és biztosan látja rajtam ezt anyu...De a legrosszabb az egészben hogy már hónapok óta nincs jókedve, ha valamit mondok hogy venni kéne (akár kaja is az) elsírja magát, mindig ideges és ez nagyon zavar. Nem várom tőle hogy annyit adjon mint egy milliomos tudna, dolgozom én is, az egyetlen bajom hogy lassacskán beszélni se lehet vele mindenért morog. Nem csak rám, az utcán az emberekre is, mindenkire. Ettől én is ideges leszek és rengeteget veszekszünk. Próbáltam vele beszélni erről de csak kiakad hogy mégis hogy reagálja le? Nem érti meg hogy amíg van mit ennünk nekem jó így, csak legyen ő is vidám, bodlog néha. Mivel bizonyíthatnám neki ezt? persze én is fiatal vagyok, vannak igényeim és sokszor elhagyja a szám hogy ezis kéne meg az is, de tudja hogy nem verem ki a hisztit ha nincs, hanem kivárom amikor úgy állunk. Rengeteg pénzzel tartozik nekem ez is bátnja, pedig én mondtam neki hogy azzal ne foglakozzon nem kérem vissza, elvégre felnevelt valahogy én nem sajnálom tőlünk amit én szerzek meg, csak annyi a bajom hogy egyzserűen már nem önmaga, egyfolytában idegeskedik és szomorú...