Hogy lehet egy válást feldolgozni gyerekként?

Én nagyon nehezen dolgoztam fel még úgy is, hogy két hetente látogatott az édesapám. Sajnos nálam pszichológus segítsége kellett.

Azt tudom javasolni, tölts mindkettőjükkel nagyon sok időt. Beszélgess velük és ne hallgasd meg, hogy ha egymást szidják neked.

Én gyerekkoromban nagyon örültem ,hogy végre elváltak.

Nagyon gáz volt az a sok cirkusz.

Nálunk nagyon rossz volt, mert 1 éves voltam, amikor különváltak, (törvényesen még nem, csak anyám elköltözött 200 km-re egy pasi miatt, amiből aztán nem lett semmi, két szék közt a pad alá).

Utána újra megpróbálta apámmal, természetesen "csak miattam". Így növögettem 3,5-4 éves koromig, amikor is rájöttek, hogy sz...ból nem lehet homokvárat építeni, és törvényesen is elváltak. Ismét lett köztük 250 km távolság. Apám nagyon ragaszkodott hozzám, de mindketten huszonéves "gyerekek" voltak lényegében (hiába, hogy egyetemet végzett emberek). Hányódtam a két nagymamámnál, mígnem anyám megpályázott Nyugat-Európában egy állást, és kiment, vitt engem is. Bejött az élet, karriert épített, lett új párja is, aki maximálisan elfogadott engem. Közben apám is újra nősült Magyarországon, a feleségével olyan kedélyes lesz...rom forma a kapcsolatunk, nincs gond ezzel sem. Új gyereke egyik szülőmnek sem lett. Apámmal a kiköltözésünk óta tényleg példa értékűen tarthattam a kapcsolatot (anyám fizette a repjegyeket többnyire, és utaztatott haza, itt sokkal több iskolai szünet van tanév közben is, mindig utaztam Bp-re). Teljes nyári szünidőket is tölthettem apámékkal és apai nagymamámmal. Mégis valahogy az apám hiánya olyan húsbavágóan fáj, hogy azt nem is tudom kifejezni. Nagyon rossz, ha rá gondolok, szorít a szívem, komolyan. Külön-külön két olyan nagyszerű ember a két szülőm, annyira jó lett volna velük felnőnöm.

F/25

5-ös, Nálatok az is rossz volt, hogy 3 évet macskap...csáztak, hogy váljanak vagy ne.

Lehet, ha 1 éves korodban váltak volna, nem fájna ennyire.

Szerintem az ötösnek nem az a 3 év volt a gáz, hanem hogy hiányzott az igazi apja.

Szerencsés,hogy legalább törődött veled és volt is van is köztetek kapcsolat.

Nekem hiába váltak el végül nem költöztek külön,mert apám nem hagyta eladni a közös házat és egyik sem tudta kifizetni a másikat.

Az egész gyerekkorom terrorban telt miatta.Sosem hittem ,hogy egy apa bármire is jó lehet, mert csak a rosszat láttam benne.

Lassan 50 leszek.

Több,mint 20 éve meghalt.

Felnőttként jöttem rá,hogy ha csak fele annyit tett volna a családjáért,mint anyu,akkor sokkal stabilabb háttérrel kezdhettem volna a felnőtt életet és a környezetemben is látom,hogy milyen jó az ahol a szülő-gyerek kapcsolat tényleg az összetartozásról szól.

Utólag már nincs értelme rágódni ezen.

Hamar felnőttem, önálló lettem.

Sokmindent megtanultam megoldani.

De ez a fajta mentalitás minden kapcsolatomon meglátszott.

Szerencsére gyerekem nem lett,így legalább nem tudtam tovább adni ezt a csodás örökséget.

Sokféleképpen.

Pl könnyedén.

Megéeted, hogy a szüleid nem akarnak együtt élni.