Tudod szeretni a gyereket, ha nem szereted az anyját?

Nekem ez gyerek függő.

Ja...nem vagyok egy ütyürüpütyürüjajjkisbabaaaa...

Ha cuki jófej, aranyos, le tudom kötni valamivel és együtt jól szórakozik,akkor nem érdekel ki az anyja.Ha viszont nem tudok vele mit kezdeni,akkor nagy ívben elkerülöm.Akkor is ha számomra kedves személy az anyuka.

Szerintem ez egyén függő. Ha mélyen magamba nézek, a sógornőmet ki nem állhatom. Lusta, rátarti, ostoba nő. A 3. gyereke viszont egy tünemény kislány. Nagyon édes, cukkancs, kis 4 éves és távolról sem emlékeztet az anyjára. Nem tudom kire ütött a családban, de az anyjára biztos nem. Önálló, határozott, tevékeny és humorérzékkel született, független személyiség és ez már 2 éves korában is látszott rajta. Imádom.

Ugyanakkor ott van a saját unokaöcsém aki vér szerinti rokonom és nem bírom elviselni. Annyira taszít, hogy egyszerűen nem találok rá szavakat, egy légtérben sem bírok lenni vele. Max. 2 órát bírok ki vele, utána mennem kell, mert szörnyen idegesít a viselkedése, az hogy a végletekig el van kényeztetve, követelőzik, hisztizik és beszólogat a felnőtteknek. Ha nem az történik amit ő akar akkor pokollá teszi a hangulatot és mindenki álljon vigyázba ha ő akar valamit.

Én értem, hogy még gyerek, de ahogy viselkedik...nos azzal sajnos már nem lehet mit kezdeni, 10 éves, a szülei tették ilyenné, igazoltan nárcisztikus - pszichológusi vélemény van róla. Én csak egyet tehetek a saját és a saját gyerekem mentális egészségünk érdekében. Minnél kevesebb időt töltünk vele.