Miért nem lehet csak simán elfogadni a páromat?

22 éves vagyok, a párom 26. Hamarosan két éve hogy együtt vagyunk. Tavaly amikor jött a korona vírus miatti lezárás, egyszerűbbnek tűnt valamelyikünkhöz költözni, s mivel az apukája és a nővére engem nem igazán kedvelnek így ő jött hozzánk. Viszont amióta együtt lakunk, 180 fokos fordulatot vett a család hozzá(nk) állása.

Ezelőtt végig azt hallgattam, mikor hozok haza egy rendes fiút, mennyire várja anyum hogy “veje” is legyen, tesóm és a párja hogy menjünk mindenfelé együtt nyaralni, szórakozni... Na ehhez képest tavaly tavasz óta mindenkinek baja van velünk, illetve nagyobb részt a párommal.

Volt, hogy csak képeket vágtak, volt hogy csipkelődtek, volt aki konkrétan neki beszólt, volt olyan is hogy amikor nem hallotta velem veszekedtek, nekem oltogatták. Testvéremék külön élnek, mindig úgy intézik a meghívást, hogy párom ne érjen rá, vagy konkrétan mondják hogy “[anyum] [apum] [én] vettünk jó borokat, ugorjatok át egyik este kis borkóstolóra! Menjünk XY helyre nyaralni! “ stb de mindig mindent úgy említenek hogy vagy páromhoz hozzá se szólnak, vagy kijöjjön a megfogalmazásról hogy rá nem gondoltak. Utóbbi időben ráadásul ha tesómék jönnek és párom szegény csak próbálna beszélgetni vagy viccet mesélni vagy bármi már forgatják a szemüket, látványosan elkezdenek másról beszélni és sajnos anyáék is vevők erre.

Soha nem csinált nekik semmi rosszat, dolgozik, szeretjük egymást; szóval nem tudom miért nem lehet csak simán elfogadni hogy őt választottam, boldog vagyok vele, ha ugyanilyen savanyúak sem fogok a kedvükért szakítani, szóval akár örülhetnének is hogy van egy értelmes férfi az életemben. Nem fog változni az utálkozásuktól viszont én rosszul érzem magam. Volt arról is szó, hogy költözzünk páromékhoz, hátha már az ő családja elfogad engem mert már nagyon aranyosak mikor ott vagyunk, és mégsem ezt az utálkozást kellene nézzük...

Mit gondoltok?!