Tapasztalatokat várok olyanokról, akit a párja családja nem fogadott el. Mit mondtak mi az oka?

Párom családja normális, de exeméknél:

- nem vagyok vallásos

- nincs diplomám

- nem eszek abból, amit főznek (bocs, a diétámmal! összeférhetetlen ételből nem fogok enni szó szerint egy morzsányit sem)

- vékony vagyok, nagydarab vagyok, csúnya a vágás a combomon, nem esztétikus

Stb. :D

Persze exem nem igazán védett meg, úgyhogy ment a levesbe, éljen csak anyucival, akinek amúgy a legnagyobb baja velem az volt, hogy "elvettem a fiát". :/

Ja, meg miért szexelünk/ költöztünk össze házasság előtt meg ilyen marhaságok.

Szerintem semmi más bűnöm nem volt, mint hogy én voltam "a r..banc, aki elveszi tőle a drága kisfiát".

Nem bántott (anyós), egyszerűen éveken át ignorált, mintha nem is léteztem volna. Már törvényes házasok voltunk, és 6 év után jött össze a terhesség, először akkor hívott meg magához ebédre, amikor terhes voltam. Ikreink lettek, akkor elkezdett úgy rendezkedni és nyomulni, mintha mi mindig tündibündi barátnők lettünk volna, de aztán le lett állítva.

Azóta is hűvös a viszony, havonta egy ebédre elmegyünk (én nem szívesen, de ő hív, persze a gyerekek miatt, ez egyértelmű). Szeretni sosem fogjuk egymást.

8-nak.

De ki voltam akadva a ribin is.. A veszekedés az öreggel nem 2 mondatos volt. Persze, hogy kiakadtam a ribin is, szóvá is tettem, de így is kisregényt írtam, ha mindent leírok, akkor lehet el sem olvassátok. De nem is ez volt a lényeg.

Engem a kezdetektől utáltak.

Az anyja attól félt hogy a fia elköltözik otthonról (addig hazaadta az összes pénzét, anyuka osztotta be), illetve el is szólta magát hogy nem gondolta hogy valaha is lesz barátnője a fiának..azt hitte mindig vele lesz és öreg korában majd eltartja, meg a beteg, elvont testvérét pénzeli majd. Tehát nem tervezte hogy önálló lesz valaha is a pici fia.

A legidősebb testvéréhez járt füvet nyírni, kertben dolgozni ingyen. Miattam már nem volt erre ideje...

A másik testvére meg azért utált mert volt véleményem, és egyszer egy pohár vizet megittam náluk. (milliószor rám kiabálták. Fura is volt hogy először mikor jöttek hozzánk látogatóba hoztak magukkal mind egy flakon vizet..ezért,mert ők még a vizet is sajnálják a másiktól. Magukból indultak ki)

Próbálkoztam, de beleuntam. Miért kéne nekem küzdeni az ő elismerésükért? Kik ők nekem?

Inkább ők tartoznak felém, meg anyám felé mert nálunk lakott a kisfiuk. (a saját anyja albérlet pénzt szedett tőle, nálunk ingyen lakott)

Nekem semmit, még egy jó szót se adtak. Ott forduljanak fel, ahol vannak. Ezt a szemükbe is megmondtam.

Undorító emberek. Tipikus falusiak.