Helyes így döntenem?

Páromnak van egy fia(10) az előző házasságából (7 éve váltak el, nem miattam), aki, a párom állítása szerint nem tudta feldolgozni a válásukat.

Nem rég született meg közös gyerekünk, és hát, ilyenkor mint minden gyereknél, a másik fiúnál előjött a féltékenység, amit a páromon kívül mindenki lát. Ezzel nincs is semmi baj, természetes reakció. Viszont a gyerek folyton az anyjáról beszél a páromnak, és visszarángatja őt a múltba.

A párom azt látja a gyereken, hogy szorong és közölte velem, hogy semmit nem tud nekem és a közös gyerekünknek adni érzelmileg, míg a másik fia lelkileg rendbe nem jön. Viszont külső segítséget nem hajlandó igénybe venni.

Én erre nem vagyok vevő, mert a kicsi gyerek nem tehet semmiről, és ugyanannyit érdemel mint a másik, jelenleg az apja alig foglalkozik vele. Nem szeretnék senki lelkiállapotának alárendelve lenni és azt sem szeretném, hogy az én gyerekem ennek legyen kitéve, feltételhez legyen kötve a "léte".

Ezért fontolgatom, hogy kilépek ebből a kapcsolatból, és egyedül nevelem tovább a kicsit, mert nem idegroncsként szeretném felnevelni a párom mellett. Márpedig ez a helyzet ezt hozza ki az emberből.

Szerintetek jól döntök?