Nem szeretnek a szüleim.19 éves lány vagyok és nem értik meg, hogy felnőttem. Decemberben megyek ki külföldre dolgozni. Hiányozni fogok nekik? Rájönnek akkor, hogy elrontották a dolgokat?

A kinti eletrol annyit irok neked, hogy teljesen mas mint Magyarorszag, ne ijedj meg, ha eloszor nem fog tetszeni valami. Mas orszag, mas kultura, rengeteg a kulfoldi, a vilag minden orszagabol elnek Angliaban. Szerintem fogd fel egy nagyon jo lehetosegnek, orulj, hogy ilyen fiatalon sikerul kijutnod, es legy eros, ugyes, akarmennyire is majd lesz honvagyad, szerintem maradj kint, mert sokkal jobb az elet, mint otthon. En is itt elek Angliaban, es soha nem megyek mar vissza magyarba.

Édes istenem! Mintha a saját életemről írtál volna. Ebből is látszik, hogy a "szüleink" mennyire más felfogásban nevelkedtek. Abban a családban, ahol alá és fölérendeltségi viszony van ott sohasem lesz egyetértés. A szeretet nekik mást jelent, mint amit mi "gyerekek" felnőtt gyerekek szeretnénk kapni. Ez a jelenség ami nálatok is van tipikusan a féltékenységről szól. Féltékenyek rád, mert valamilyen szinten biztos, hogy túlnőtted őket. Külföldi karrier, iskolai végzettség, fiatalság-szépség, és ész, hogy átlátsz rajtuk. Ezek biztosan bosszantják őket csak nem valószínű, hogy belátják. Egyébként ha kimész se várd, hogy tárt karokkal fognak hazainvitálni. Én 15 évesen iskolai csereprogram keretében mentem ki Ausztriába tanulni és semmi mást nem hallottam, csak, hogy sírva fogok haza szaladni, meg hogy vért fogok izzadni és el ne képzeljem, hogy ez nekem sikerülhet. DE! Sikerült. Az ottani emberek (szülők maguk is) meg nem győztek csodálkozni, hogy ennyi idősen tök egyedül helyt tud állni egy tinédzser. Nyílván boszzantotta őket, hogy pitiáner "jóslatuk" nem vált be. Persze a pénz amit eközben megkerestem az anyám szó nélkül lenyúlta. És még én voltam lehordva mindennek. Na mindegy ennek már 15 éve. És igen most hogy már harminc vagyok csak szép lassan esik le, hogy az anyám valójában mindig is szégyelt, mert van egy iker testvérem. Jó lenne minnél többet megtudnod a születésed körülményeiről. Pl. várt gyerek voltál-e? Biztosan akart-e mindegyik szülőd? Voltak-e nehézségeik abban az időben amikor születtél? Egy megoldás létezik, sajnos a távolságtartás. Fontos, hogy lássák rajtad, hogy nem tudnak a dühöngéseikbe csak úgy, mert neki épp olyan kedve van, belerángatni. Egyszerűen legközelebb, mikor belédkötnek állj fel és hagyd őket faképnél. Ne a szobádba menj, mert lehet, hogy annyira feldühíted, hogy neked esik és megver. Inkább mondd azt, hogy most sétálni mész, egy óra múlva visszajösz és reméled addigra minden rendben lesz. Ezt mondd a lehető legnyugodtabb hangon. Valószínüleg tajtékozni fog, de már nyugodtan hivatkozhatsz arra, hogy ha bántani mer, akkor egyenesen a rendőrségre mész. Egy dolog biztos! NEM A TE HIBÁD!!!! Nem a te hibád, hogy állandóan beléd kötnek. Nem a te hibád hogy nem tud elfogadni olyannak amilyen te vagy. Nem a te hibád, hogy megszülettél. Nem a te hibád, hogy ők nem tudják féken tartani az indulataikat. Fontos hogy KIÁLLJ saját magadért. Itt most nem a vissza beszélésre gondolok, az úgy is csak olaj a tűzre. Csak úgy tudsz föléjük kerekedni, ha látják rajtad, hogy nem vagy többé céltábla. Ha beléd köt, mert szerinte nincs rend vagy valami hasonló, kérdezd meg, hogy szerinte mi lenne a helyes? Kérdezd meg, hogy ő hogyan fogna neki? Mi az amit ő tenne? Tudom, hogy gyűlölettől fűtve és megalázva milyen nehéz ilyen módon reagálni, de így nem lehet majd fogást találni rajtad, ill. erre biztosan meglepődnek majd. Ha ez sem hoz némi javulást, nem marad más mint a külön éltre való berendezkedés. Erről viszont ne tudjanak. Csak akkor közöld velük, ha már menned kell. Ha az állás nem jön be próbáld újra és újra, mert hiába nem úgy mész el otthonról, hogy felégetsz magad mögött minden hidat, de ezt ők tutira annak veszik. Élvezni fogják azt a percet amikor úgymond dolgod végezetlen mész haza. Én drukkolok neked! Nem lesz könnyű, de KITARTÁS!!!!!! Ha van lelkierőd írj, hogy mi lett veled!!! Üdv sorstárs.

Bocs ami még lemaradt, hogy soha nem fogják beismerni, hogy tévedtek. Inkább majd képesek lesznek azt állítani, hogy nem is emlékeznek ilyesmire. Karácsonykor biztosan hiányozni fogsz nekik, de lehet, hogy ezért is te leszel a hibás. Főleg ha anyukád majd nekiáll bőgni. Soha nem fognak tőled bocsánatot kérni. Az egész egyszerűen rangon aluli számukra. Ők a családot, mint rendszert úgy fogják fel, hogy ők a középpont. Csak nekik lehetnek elvárásaik és a tökéletes sem elég jó nekik. Szinte biztosan önértékelési problémáik vannak mégpedig elég súlyos. Saját magukkal sem elégedettek, ezért haragszanak a világra a rendszerre, kormányra és mindenre amiről úgy gondolják, hogy ellenük van. Sajna rád is így tekintenek. Gondolom nincs semmi amit szerintük te valaha is jól csináltál. Feltétlen olvasd el: Sarah Forward: Mérgező szülők (Toxical Parents), Dr. W.Dryden-Jack Gordon: Rettenetes szülők. Remélem tudtam némileg segíteni.

a lehető legjobb amit teszel,hogy elmész. az hogy később hogy alakul a kapcsolatotok,az csak rajtad áll,mennyire engeded közel őket magadhoz.azon sem csodálkoznék ha semennyire.kellemes ünnepeket és sok boldog percet,honapot,évet kivánok neked az új,sokkal szebb jövődben

Szerintem nem szeret téged,mert nem az ő ygereke vagy,anyud lehet félrelépett,sorry.De általában akkor utálja valaki ilyen nyilvánosan a gyerekét ha igázoból nem az övé.