Ez mennyire normális 18 évesen?

7-es, ó a terepasztal :) Nagyapám haláláig építgette és játszott rajta az akkor is már 30-40 fölötti fiaival.

Kérdező, magadba nézz először, mielőtt mást van neked képed megkérdőjelezni. A háta mögött persze. Csak nem félsz, hogy ha tőle kérdeznéd, akkor ízekre szedne és kiosztana (higgadtan, akár egy csúnya szó nélkül, mert a felnőtteknek ezekre sincs szüksége)?

Ja ha a kérdés rólad szólt, hogy normális-e a TE gondolkodásod, akkor nem, nem az.

És mi azzal a baj?

Én 52 éves vagyok és az ágyamon ott csücsülnek a kedvenc plüssbirkáim.

Fullos gamer gépeken nyomom fullban a legjobb, és legújabb game-eket.

És semmi gondom az életemmel.

Mi a különbség e között, és Barbi között?

12 évesen még babáztam, jól ki is röhögtek érte, pedig csak szerettem frizurákat és ruhákat készíteni nekik.

A mai napig imádok színezni, minden mesét megnézek, ami szembejön, és bolondulok a csúszdákért, akár vízi, akár szárazföldi, pedig már réges-régen felnőttem.

Nem hinném, hogy az értelmi képességeimmel gubanc lenne, legalábbis az iskoláim és a jelenlegi munkám az ellenkezőjét mutatják.

Szerintem, nem érte őt semmilyen törés, csak fel meri vállalni azt, amit szeret. Mondjuk, előtted lehet, hogy hiba volt...

Én még 18 évesen is a plüsskutyusommal aludtam (ma is megvan, ott csücsül a polcon), és akkor mi van? Nem vagyok sem szellemi fogyatékos, sem gyerekes. Mellesleg 30+ vagyok (lassan 40 leszek), de nem szégyellem, hogy a mai napi nézek rajzfilmeket, meséket és simán leülök társasjátékozni a barátaimmal. Sőt, videójátékozni is szoktam néha, meg képregényeket olvasni (főleg mangákat). Na, és? Szerintem mindenki azt csinál, amit akar és szeret. Nem ez határozza meg, hogy kinek milyenek az értelmi képességei.

Amúgy, engem is fiatalabbnak néznek a koromnál, mert ilyenek a génjeim. De nem sajnálom. Jobb, mintha úgy néznék ki, mint egy 80 éves. :)