Most ez milyen dolog?

Szia!

Állítólag én várt gyerek voltam, de nálunk is hasonló a helyzet. Van egy bátyám, aki bármit megengedhet magának. Szórhatja a pénzt meg minden, nekem meg azt is megmondják, hogy hogyan vegyem a levegőt.

Egyszer mondtam anyának, hogy őt jobban szeretik meg többet törődnek vele elkezdi, hogy ez nem jelenti a szeretet hiányát.

Meg pl.: volt pénzem macskára (fajtatiszta) meg maradt volna annyi hogy vegyek neki kaját meg fekhelyt stb... és akkor azt mondták, hogy nem költhetem el rakjam félre...

meg mindenbe beleszólnak

áll. azért van ez, mert első gyerek és mindig az elsőszülött a legokosabb és a legérdekesebb. Amikor neked nő ki a tejfogacskád az már cseppet sem olyan érdekes mint amikor az övé nőtt ki.

Én kezdek beletörődni... majd később ők sem lesznek "annyira érdekesek" nekem... -.- =/

Kicsilány:(...lehet főleg azért, mert tényleg nem vártak, de ez nem sokat segít az érzéseiden, gondolom.

Próbálj megnyugodni vagy harcold ki az igényelt szeretet (ahogy érzed). Azt majd meg fogod később érteni, hogy miért történtek ezek a dolgok és hogy mi dolgod az életben. Mindenkinek tanulnia kell valamit az érzésekről és emberi kapcsolatokról. Persze ilyen fiatalon ezt még nagyon nehéz épp ésszel felérni. Rengetegen vannak hasonló helyzetben.

Mindenesetre ne emészd magad, nem vagy a hibás, vagy a tehetségtelen, hogy nem vagy elég jó nekik. Gondolj arra, milyen erős vagy, hogy mindezeket a kemény érzéseket el tudod viselni.

Fel a fejjel.

Téged nagyon szívenüthetett ez a fogantatás történet. És gondolom, ettől vag ytúlérzékeny. Semmi volt ez! Mondd el a szüleidnek: Úgy érzem, engem kevésbé szerettek, mint az öcsémet. Ez azért van , mert ő tervezett gyerek?

Egyébként elárulom, te is várt gyerek vagy, csak nem tervezett. Az ilyeneket szokták "Szerelemgyereknek" nevezeni, és sokszor jobban várják, mint a betervezett családtagot.

Mindenképp beszélj nekik erről! Különben magadat keseríted meg.

Szia!

Nálunk az a helyzet h én vagyok az 1. gyerek, akinek tökéletesnek kell lennie, és van az öcsém, aki szarhat bele a világba, akkor is ő lesz a hős.

Kítűnő tanuló vagyok, 4 db 4-es csúszott be évvégén, az öcsémet figyelmeztetős 2-sel engedték át. Hazavittem a bizimet és mit kaptam? Mi az h ennyi 4-esed lett? Az öcsém mit kapott? Jajj, fiam, nagy szerencséd van.

Az öcsém rendesen lenyom egy műszakot a számítógép előtt úgy h fel sem áll előle még wc-zni sem. Ki van csicskáztatva? Én.

Kaptam egy laptop-ot ballagásomra, így felszabadult a nagy gép, gondoltam a család majd azt használja. Kis naív voltam! Mindenki mindig az én laptop-omon lóg, mert nem akarják az öcsémet elüldözni, mondván had játszon szegény gyerek. Már teljesen kivan szerencsétlen laptop h állandóan itt ül vki. Én kb 3 órát jutok hozzá a saját gépemhez.

Na ez mi???

Úh sajnos nem vagy egyedül és valóban igaz h a fiúknak mindent szabad!

20/L, az öcsém 17

Nálunk is ez van, pedig én vagyok az idősebb... de annyira kivételeznek öcsémmel... most már nem annyira nyíltan, mióta volt egy kisebb idegösszeomlásom... de még mindig...

Kezdjük ott, hogy én egész kicsi korom óta szétgüriztem magam a jó jegyekért, kezdetben azért, mert szerettem tanulni, később meg azért, mert mki elvárta tőlem (főleg a szüleim, de a suliban is, csak mert "ő úgyis okos, neki mindig jónak kell lennie)... ha egy 3ast hoztam haza, akkor már ment a patália meg az anyázás, meg hogy biztos nem tanultam semmit, meg hogy a másik miért tudta jobban megírni... 12.-re értette meg anyám, hogy a fizikához soha a rohadt életben nem fogok érteni, plána nem 5-öst hozni belőle. Öcsém meg azzal az álindokkal, hogy nem akar az árnyékomban élni (azonos gimi), le sem szarta a tanulást, meg sem próbálta, készületlenül ment be az órákra, hozta a karókat, voltak egyéb balhéi is suliban... erre amikor karót hozott, meg amikor intőt hozott, mert kitörték az üveget a gimiben, akkor sem kjapott akkora lecseszést, mint én egy rosszabb jegyért. Mikor én érettségiztem, és 10 percre kimentem pihenni tanulás közben, akkor azt kaptam a képembe, hogy nem készülök eléggé, egy utolsó senki vagyok, és hogy tőlem nem ezt várják... öcsémnek meg azt mondták, hogy nem baj, ha kettes lesz, menjen csak át, akkor már böszkék lesznek rá.

Mióta meg én bölcsészkarra járok, ő meg műegyetemre, azóta meg jön a folyamatos cseszegetés, hogy szegény öcsém mennyire szétgürcöli magát, én meg csak lustulok, és lopom a napot. Az igaz, hogy nem kell ANNYIT tanulnom/készülnöm, de azért nekem is kell, és rohadtul nem segít, ha folyton azt kapom meg, hogy amit csinálok, az nem ér semmit, meg büfészak, meg én csak ülést melegíteni járok be az egyetemre (angol szak egyébként, szval azért nem egy alibiszak)... pedig mindketten mi választottuk a szakot, én arról nem tehetek, hogy neki többet kell tanulnia.

Egyébként meg vannak egyéb apróságok. Nekem soha nem készíti el a kedvencemet, mert strapásabb, mint öcsémé... elvileg (az enyémet (is) el lehet készíteni zacskósból, basszuskulcs, nem flambírozott lazacot kértem). Meg hogy én a tanulmányi versenyeimért nem kaptam akkora ajnározást, mikor öcsém egy tetves sulibajnokságon kivédett egy labdát 6.-ban. Ja, és hogy ő semmit nem segít a háztartásban, de annyira, hogy az általánosan pasimunkának tartott dolgokat is többnyire én végzem el (10kilós szatyrokat felhozni)... eddig azzal mentegette anyám, hogy szegény, de hát annyit tanul (mondjuk amikor gimi utolsó évben semmit nem csinált, csak gépezett, akkor sem segített semmit)... de most nyáron... semmit. És amikor megjegyzem hullafáradtan, hogy öcsémnek is van két szép keze, akkor anyám tök sértődött képpel arrébbáll, amikor meg megmagyarázom neki, hogy ez rohadtul nem igazságos, akkor meg nem szól semmit-mintha ezzel megoldana mindent...

Nem azért, nem azt várom el, hogy kinyalják a seggem-hiszen velük élek még-, csak annyit, hogy szeressenek ugyanúgy, de nem...

Bocs, tudom, hogy ez nem segít, de annyira jólesett kiírni egy olyan témában, ahova valszeg nemcsak olyanok írnak, akik rögtön azt írják vissza, hogy kussoljak, és örüljek, hogy van fedél a fejem felett, hanem megértik, hogy milyen érzés, ha kivételeznek a családban...

21/L