Mit csinálnátok, ha rátok akarnának erőszakolni egy házasságot?

Azt csak hiszed,hogy régimódi.

Ha az lenne,már a felesége lennél.

Az anyáknak néha hihetetlen megérzőképességük van.

Megoldhatnátok úgy is, hogy most összeházasodtok egy szűk körú polgári szertartáson (ti, a 2 tanu, a szülők és a testvérek); azután pedig ha lesz pénzetek, csináltok egy lagzit. Így mindenkinek meglenne a saját kedve szerinti.

Annó amikor fiatal házas voltam, nagymamám sokszor mondta, hogy sajnál minket azért, amiket még meg kell élnünk. Ő már megélt 2 világháborút, sok gondot, bajt, betegséget, de előttünk még rengeteg nehézség, baj, bánat áll. Akkor azt gondoltam, ugyan mi lehetne, jó házasságunk van, egészséges, okos, szép gyerekeink, saját lakásunk. Azóta felnőtt gyerekeink vannak és valóban sok mindent meg kellett élnünk: rendszerváltás, munkahely megszűnés, baleset, súlyos betegség, halálozások.

Anyukád biztos jót akar neked és a leendő unokáinak is. És az is biztos, hogy sok dolgot megélt már. Ahogy az egyik orvosunk mondta "láttam én már karón varjút" Ne legyen részed sok gondban, betegségben, bajban; de nem tudhatod, mit hoz a jövő.

A régimódiaknál pedig előbb a házasság, azután a gyerek (ha nagyon régimódi, akkor leghamarabb 9 hónap múlva a baba)

Elég erőszakos az anyuka, én nem hagynám magam. Ha ti mindenáron x összegű esküvőt szeretnétek, mert ez az amire vágytok, ábrándoztok régóta akkor ezt el KELL fogadnia! Különnben mit csinál, oda rángat titeket?

Szüneteltessétek vagy ritkitsátok a látogatásokat hozzá. Amikor elkezdi egint akkor szépen felálni s megmondani, "köszönjük anyuka, de majd akkor ha mi akarjuk, nem veszekedni jöttünk ide" majd távozni. Ha mindig abból áll egy látogatás, hogy nem az unokával foglalkozik, hanem vitát provokál arra senkinek semmi szüksége, párszor othagyátok és kész. Majdtanul belőle.

Nem volt idom elolvasni a korabbi hozzasolasokat, ha ismetelek, akkor elnezest.

Ne vedd magadra, amit irok, de eleg nagy csaladunk van es lattam, tapasztaltam egy-ket dolgot a fiatalabb generacio hazassagkoteseivel kapcsolatban.

Nem vagyok jomoduak, sem testvereim, sem unokatestvereim, sem sogoraim, sogornoim es csaladjuk nem azok, inkabb atlagjovedelmuek.

3 alomeskuvo volt az elmult 2 evben a csaladban, mindharom hitelre, vagy kolcsonre ment (bankihitel, vagy kolcson rokontol, amit rovid tavon vissza kell adni). Mind a harom par abban bizott, hogy a naszajandekba kapott penzbol es a menyasszonytancbol osszejon a kolcson vett penz es vissza is kerul azonnal, igy szinte ingyen volt az alomeskuvo. Sajnos egyik esetben sem igy tortent, mert a valsagnak koszonhetoen hiaba volt 200-300 meghivott, tul sok lett a pucc, a koltseg, a naszutra szant plusz penz, igy a hitel, kolcson fele sem jott ossze.

A harobol ket helyen baba is szuletett az eskuvo utan egy even belul. Ok nagyon szenvednek anyagilag, mert a lecsokkent jovedelmbol most mar nem csak a lakas es autohitelt kell fizetni, hanem a felvet szemelyi hitelt is.

Oszinte leszek: en nem irigylem oket es ilyen aron nekem em kellene alomeskuvo.

Masik harom par: szinten alomeskuvot szerettek volna. Szinten volt hazvasarlas, autovasarlas, volt, ahol az utobbi keszpenzbol, volt, ahol szinten hitelbol. Mivel nem akartak hitelbol eskuvot, de le sem akartak rola mondani, igy ugy terveztek el, hogy johet a gyerek eloszor, de egy-ket even belul osszeszedik a penzt az eskuvore. Gyerek mellett a penz nem lett osszeszedve, az egyik parnal a nagyobbik gyerek mar iskolaba megy, a kicsi ovodas, ok mar 30 feletti felnott emberek. A mai napig nincsenek osszehazasodva, mert kicsit meg mindig nem akarnak, a nagyra meg mindig nem telik, meg mar nem is tartjak illonek. A holgy pedig rendkivul merges, amiert o mar 15 eve jeggyurut hord, de feleseg nem lesz sohasem.

Mi ebbol kiindulva a gyermekunk megszuletese elott szerveztunk egy pici eskuvot, csak a csalad volt, kb 30 fo. Volt csokor, szep ruha, torta, finom ebed, reszeg ember, szalag az autokon es egy eletre szolo emlek. Annyira jol sikerult, amennyire nem is gondoltam volna, inkabb csak formalitasnak szantuk, mert azt akartuk, hogy hazzasagba szulessen mar az elso gyermekunk is. De a formalitastol megis joval tobb lett, nagyon-nagyon sokat jelent nekunk. Akkor sem ereznek tobbet, ha 200 ember evett volna a mi kontokra, nemcsak 30. Mi egyedul a gyurure koltottunk sokat, arra volt magas igenyunk, masra alig koltottunk.