Mi a véleményetek a halotti torról?

Sosem értettem, és mindig ellenérzést váltott ki belőlem már maga a megnevezés is.

Az természetes, ha rokon messziről érkezik a temetésre, esetleg nem is tud aznap hazamenni, azt az ember vendégül látja. Aki 200-300 km-t utazik, hogy ott legyen a temetésen, nyilván adok neki enni, inni és szükség szerint elszállásolom. De ez nem tor. A közvetlen hozzátartozóknak valóban nincs étvágyuk, muszályból esznek pár falatot, mert a gyágy, bánat nagyobb.

Régen a szomszédban volt ilyen tor, ami nagyon felkavart, mert éjfél körül már olyan hangulat volt, mintha keresztelő vagy kisebb eljegyzés lett volna. Még most is rossz emlék, pedig 15-16 éve volt.

én egyet értek veled

nem tudok temetés után enni,jókedvűen vihorászni...le szoktam lépni gyorsan...

Nekem tegnap volt 1 hónapja h meghalt a nagypapám.

Eljött az összes rokonság,80an voltunk,és mindenki ott zabált egyedül a papám báttya és apám és én nem tudtunk enni mindenki más ott evett,még apám testvérei is..

DE viszont az mégis hogy néz ki ha eljönnek a rokonok messzi messzi helyekről és nem vendégelük meg őket?

Hát sztem eléggé gáz..

Úgyhogy attól még hogy a közeli hozzátartozók nem bírnak lenyelni egy falatot sem,attól még más ehet igazán..

Én azt gondolom, hogy nem rossz szokás ez, söt.

Amit írtak sokan, hogy a távolról érkezök nem mehetnek haza étlen-szomjan, nagyon igaz.

Egy halotti tornak (szerintem) arról kellene szólnia, hogy az összegyűlt család, barátok, ismerösök az elhunytra emlékeznek, felelevenítenek kedves, vicces emlékeket, ehhez pedig egy kis étel-ital is társul.

Bár teljesen megértem a közeli hozzátartózókat, friss sebbek még a tiszteletteljes emlékezést is nehéz, fáj hallgatni, amig az ember nem tudja elfogadni, hogy bizony a szeretett ember nincs többé.

Viszont a távolabbi rokonok, vagy az idösebbek, akik sokszor jobban megértik, hogy ez az élet rendje, mindenkiek mennie kell elöbb vagy utóbb, nos ök szívesen és jó ízzel emlékeznek, esetleg nevetnek is a történeteken, ami sokszor érthetetlen, pedig nem az.

Lehet,hogy szokás,de emberfeletti erőt kíván a gyászolóktól.Mikor apu meghalt,anyu nyugtatókat kapott.A temetésen szinte nem is tudta hol van,annyira tele volt nyugtatóval.Így is sokáig tartott mire úgy,ahogy felépült lelkileg.Nekünk gyerekeknek (15-17)évesek voltunk akkor kellett szinte mindent megszervezni.A halotti tort is.Olyan emberek is eljöttek,akiknek a létezéséről sem tudtunk (távoli rokon).Egy étteremből rendeltük meg az ételt a torra.Anyut lefektettük fent a szobájában és mi voltunk végig a vendégekkel.Szörnyű volt.Tartani magunkat,beszélgetni vadidegenekkel,akik évente egyszer felhívtak minket telefonon,ennyi volt az összes kapcsolattartás.Jó vendéglátóknak kellett lenni,érdeklődni hogy vannak,hogy ízlik az étel,mutogatták a gyerekeik fényképeit,róluk sztoriztak és szinte felfaltak mindent.Még csomagoltattak is velünk,mivel,hogy hosszú az út haza.Legszivesebben egyedül maradtunk volna,odabújtunk volna anyu mellé,emlékeztünk volna mi hárman,akik TÉNYLEG ismerték őt és kisírtuk volna magunkat.De nem tehettük,mert nem illik a vendégekkel szemben.Pedig a temetés a legközelebbi hozzátartozóknak fáj a legjobban és egyedül rájuk nincs tekintettel senki,még a távoli rokon étvágya és komfortérzete is fontosabb.

Ezért nem szeretem a halotti torokat és bármilyen messzire is mentem eddig temetésre,a szertartás után részvétet nyilvánítottam és hazamentem.Szendvics,üdítő a kocsiban és megálltam egy pihenőnél enni.Ezt így is meg lehet oldani,de a hagyomány és az illem mást diktál.

A válasz írója 88%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 22:20

Nálam emberségből jelesre vizsgáztál elolvasva az irásod!Tényleg nem lehetett könnyű tartani magatokat(főleg 15-27 évessen) úgy hogy Apukátokat vesztettétek el!Én sztem nem is birtam volna ki "levezényelni" azt a tort,ahogy ismerem magam,de az illem megkivánta volna!