Mi a véleményetek a halotti torról?

Nekünk nagyon nagy családunk van és eléggé szétszórva, sokszor csak esküvőkön és temetéseken találkozunk. Érdekes lenne, ha valaki 300kmről eljön és aztán mehet is haza, nem vendégeljük meg.

Részemről rendben van, sőt nagyon szeretem, képzeld, még nevetni, meg emlékezni is szoktunk mindenfélére, nem csak "zabálni" azonkívül a gyászolóknak is könnyebb, hogy a temetés után nem csak hazamegy és nézi az üres falat, fülében a föld döngésével a koporsón, hanem ott van még vele az egész család egy ideig.

Indokoltnak tartom, HA vannak olyan rokonok, akik távolról jönnek, és az utazás miatt talán megéheznek (udvariatlanság és pofátlanság az oda fáradó rokonokkal szemben, ha korgó gyomorral mehetnek vissza nagy távolságra).

Vagy a családnak fontos lehet, ha ezzel akarják oldani a szomorúságot, hogy egy kicsit összegyűlnek. Érdekes, zabálást írsz, amiken én voltam (nem sok), ott egy kis szendvics kis saláta, kevés aprósütemény, egy kis üdítő volt csak, tehát éppen pár falat (még jóllakni se lehet vele).

A nagy cirkuszt, felhajtást én se szeretem, de olyanon még nem voltam.

így össze lehet ülni a rég nem látott (pl vidékről csak a temetés miatt feljött) rokonokkal, meg nem is illene egyből visszaküldeni őket étlen-szomjan.

ott beszélhetnek az elhunytról, ami jó esteben "vicces" történetekből áll, pozitív dolgokból, kedves megemlékezés... "és arra emlékszel, amikor azt csinálta, hogy..."

ez nagyon morbid, de én a nagypapám halotti tora óta szeretem a füsötlt lazacot. (ott ettem először). és nagyon gáz hogy mindig eszembe jut ha lazacot eszem,

a nagypapámra természetesen szívesen emlékezem, nagyon szerettem.