Miért nem érti meg, hogy másképp is lehet?! Hogyan győzzem meg?

Szóval, édesanyám, már 1.5 éve beteg, komoly beteg. Ő mindig úgy beszél erről, senki más nem lehet ilyen beteg, csak ő. Pedig rengeteg betegtársa van, akik ugyanilyen betegséggel küszködnek, de ő mégis azt mondja, hogy neki a legrosszabb, ő van a legszarabb helyzetben, holott ez nem így van... Látott és láttam rosszabbul kinéző betegeket. Tudom, rossz neki és küzdenie kell hogy meggyógyuljon, de nem kéne bebeszélnie magának, hogy ő van a legrosszabb helyzetben.

Amikor pedig arról kezdek neki beszélni, hogy lehet bizonyos dolgokat negatívan, illetve pozitívan kezelni, hogy ha negatívan áll a betegséghez, csak több baj jön, ha pedig kicsit pozitívan állnak a dolgokhoz, lehet gyorsabb lenne egy picit a gyógyulás. De erre mindig kiakad, hogy itt nincs pozitív és negatív gondolkodás, egy beteg ember nem tud pozitívan gondolkodni, meg ha a helyében lennék nem tudnék én sem máshogy gondolkodni... főleg hogy a sír szélén áll. (a vizsgálatok nem ezt mutatják).

Több betegtársával is találkoztam, de egy idős hölgy szavai nagyon megfogtak. A néni bőven 70-en túl volt, nem volt családja, csak egy kutyája, akihez haza tudott menni és mégis mindig azt mondta, hogy ő meg fog gyógyulni, nem fogja a betegség legyőzni, hogy a betegség csak egy kivétel, ami rosszként történt vele, de nem nyomja rá az életére a bélyeget, mindig reménykedik és ezt elmondja magának mindennap magában sokszor.

Hiába hozom fel anyukám, legyint csak rá, hogy bolond. Pedig nem volt az.

Szóval, nem értem miért gondolja azt, hogy csak egy út van, az pedig a halálba vezet és sehogyan másképp nem lehet. Ti, hogy próbálnátok megértetni, hogy már pedig nem csak egy út van, ha nem több, ami közül választhat és csak rajta múlik melyikre voksol és melyiken jár?!

Köszönöm a válaszokat!