Párom szülei a lakásom árát szeretnék, mondván, hogy akkor a miénk lesz a házuk? Hogy beszéljem le erről a vőlegényemet?

Mikor összeköltöztünk másfél éve, ő költözött hozzám. Neki finoman szólva is érdekes a családja, a szülei sosem támogatták sem a húgát, sem őt, pedig lett volna miből. Emiatt a párom viszonylag sokáig, 26 éves koráig élt a szüleivel. A húga meg már 20 évesen férjhez ment, csak hogy szabadulhasson otthonról.

Lényeg a lényeg, hogy most az én lakásomban élünk, amit még a szüleimtől kaptam évekkel ezelőtt. Szeretünk itt, egy kis "ékszerdoboz", de gyerekekkel már nem lenne kényelmes... Gondolkozunk telekvásárlásban és építkezésben, legkésőbb nyárra szeretnénk, hogyha meglenne már a telek és a tervek és készen lennének. Az én szüleim nagyon támogatják az ötletet, de ők világ életükben olyanok voltak, hogy mellettem álltak bármiről is legyen szó.

Viszont a vőlegényem szülei most azt találták ki, hogy ami pénzt kapok a lakásom után, ha eladjuk, azt adjam nekik és költözzünk oda, hozzájuk. Mert hogy ott van az a hatalmas ház és ketten laknak benne, miénk lehetne az emelet és így pénz is lenne, hogy felújítsuk az egészet. Mert nagyon ramaty állapotban van... Penészedik, ázik, a kerítés is ki van dőlve egy részen, mellé a kert is katasztrofálisan el van hanyagolva. Ezek azok, amiket én látok szabad szemmel, nyilván egy szakértő több mindent is felfedezne.

Mindezt azért, hogy majd ha ők meghalnak ki tudja, mikor, a miénk legyen a ház. Úgy, hogy anyósom mindig azzal büszkélkedik, hogy náluk a családban mindenki megélte a 99 évet, nem volt ritka a 103-104 év sem. Most ő 52 éves. Nem rosszindulatú akarok lenni, de nem úgy akarom leélni az életemet, hogy számolgatom, anyósék mikor dobják már fel a talpukat. Meg én 18 évesen elköltöztem a szüleimtől, imádtam már akkor is a függetlenséget, hogy nem kell másokhoz alkalmazkodnom, stb. Nem akarnék most visszaköltözni a szülőkhöz, főleg úgy nem, hogy nincs is különösebben jó kapcsolatom velük. Nem utálkozunk, de pl. egy 2 hetes nyaralásra nem szívesen indulnék el velük közösen. Más az életfelfogásunk, az életritmusunk. Ami nekem normális, az számukra mélységesen felháborító. Csak konfliktus lenne ebből.

A párom meg már mondogatja, hogy hát azért ő valahol megérti a szüleit is, mert milyen lehet egy nagy családi házban egyedül és hogy úgy az unokákkal is többet lehetnének, az anyjának ez nagyon jót tenne... Mondtam, hogyha ennyire nagy teher nekik a ház, akkor adják el, az árából tudnak venni két lakást is. Az egyikben laknak, a másikat kiadják és rögtön van egy kis félretett pénzük is. Aaa, nem, ők nem bírnának lakásban élni. De könyörgöm, ha se lakásban, se házban nem jó, akkor mit akarnak?