Távol tartási kérelem: hogyan, milyen indokokkal lehet kérni? Mit lehet tenni az alábbi esetben?
25 éves lány vagyok. A szüleimmel élek. Dolgozom, és keresetem egy részét haza is adom (rezsi+kaja költségbe arányosan). Barátom nincs. Elköltözni nem látom értelmét, mert akkor egy teljes háztartást fenntartani sokkal többe kerülne, stb.
Viszont apám alkoholista. Ez miatt már egyszer (évekkel ezelőtt) volt is kórházban (pszichiátrián). Ott rendbe szedték, gyógyszert nem kell szednie. Viszont nemsokkal utána ugyanúgy inni kezdett és azóta is tart ez a túlzott alkoholfogyasztása.
Rendszeresek az itthoni veszekedések, kiabálások és mindez csak az alkoholos állapota miatt van. Akkor elhord minket (Anyut és engem minden rossznak...jelzőt kiírnám, a kérdésem nem menne át szóhasználat miatt) mindennek. Sokszor tettlegességig is fajulna a dolog, ha hagynánk magunkat. Többször is fenyegetőzik itthon, hogy felrobbantja a házat, megkésel, stb., amikor ittas állapotban van. Persze ez a négy fal közt történik.
Anyum becsületesen dolgozik, mindent megtesz a házért és a családért. Kiskorú személy már nincs nálunk.
Kérhetünk-e távol tartási engedélyt? Vagy mit tehetünk?
(A név 50-50% arányban van a nevükön. Elköltözni nem tudunk, mert hiába dolgozunk, a hármunk jövedelméből élünk hónapról hónapra...)
Nem olvastam végig,de a Simpson család egyik részében volt hogy Bart folyton piszkálta Lisa-t és Lisa távol tartási kérelmet kért :).Ezért Bart kénytelen volt az udvaron aludni.
Szóval ezért talán lehet kérni...
Aki ezt a távolságtartást kitalálta,annak soha nem volt alkoholista családtagja!
Elviszik a rendőrök,és közlik vele,hogy X napig nem mehet haza! Mit csinál az alkoholista? Megy a kocsmába a haverjaihoz. Azok pedig ellátják jótanácsokkal: Te vagy a férfi,miért tűröd,hogy az asszony kitiltson a házból? stb.stb. Amikor a férj újra hazamehet,akkor még nagyobb balhét csap,mint előzőleg.
Ennek csak akkor lenne értelme,ha azonnal elvinnék elvonókúrára,és csak a kezelés befejeztével mehetne haza.
Nálatok is csak az lehetne a megoldás,ha apukád újra a pszihiátriára kerülne.
Sajnállak benneteket!
Éppen ettől (is) tartok, hogy a távolmaradás után még rosszabb lenne a helyzet. Továbbá, ez a távol tartás is csak egyszeri vagy kétszeri alkalom...és mindig csak rosszabb lenne.
Azon már gondolkoztam, hogy hogyan lehetne kórházba juttatni (kezeltetés céljából), de nem sok használható ötlet van. :(
Arra is gondoltam már, hogy amikor részegen fenyegetőzik, akkor én rendőrt hívnák, de annak se lenne szerintem jó hatása hosszabb távon. Ha egyáltalán kijönnének a rendőrök. Vagy mit tegyek, - amivel előrébb juthatnánk - amikor részegen fenyegetőzik? :(
Ugyanakkor az is probléma, hogy Anyu valahol "sajnálja", és amikor lépni kellene, akkor max. kiabál, veszekedik vele...de azzal semmit nem ér el.
A válást már említettem, de egyik sem akar róla hallani!
Pedig mindenkinek az lenne a legjobb. Legalábbis Anyunak és nekem biztos sokat jelentene. De mégsem hajlandóak (és Anyu sem!).
Szia!
A távoltartásról az 2009. évi LXXII. törvény rendelkezik, ebben megtalálod, hogy milyen esetekben és hogyan kerülhet sor a távoltartás elrendelésére. link: [link]
Nem tudom, hogy ez az esetetekben mennyire nyújt megoldást. Az ideiglenes megelőző távoltartás 3 napra szól, a megelőző távoltartás pedig 30 napra.
A pszichiátriai intézetben való elhelyezés szerintem ebben az esetben nehéz lenne.
Esetleg még érdemes tájékozódni a lehetőségekről a rendőrségeken működő áldozatvédelmi referenseknél, az Igazságügyi Hivatalban is működik áldozatsegítő szolgálat, ahol legalább tájékoztatást kapsz (mivel bűncselekmény -nincs feljelentés- nem történt, így más szolgáltatást még nem) Bizonyára tudnak adni valami tanácsot.
Az igazi és hosszútávú megoldás valóban a válás és külön költözés lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!