Ti, akárhány évesek is vagytok, mit tesztek a régi családi iratokkal, fotókkal ? Több generáció után mit mondanak ezek az unokának, dédunokának, aki életében nem találkozott velük, talán nem is hallott felőlük ?

Nagyon orulnek ilyeneknek. En vadidegen emberek ilyen holmijat is kepes vagyok atolvasni, atnezegetni. Lomtalanitaskor legutobb egy szerelmes levelezest olvastam vegig...a keziras alapjan es a melle kidobott kepek szerint kb nagyszileim koruakrol lehetett szo (termeszetesen fiatal korukban).

Regi omladozo falusi hazakba is volt, hogy beligtam es ha talaltam olvashato kezzel irt vagy egyeb dokumentimokat, fenykepeket akkor beleoovastam.

Neke ezek nagyon erdekesek, mert erdekel hogy milyen rihakban vannak rajta, hogy neztek ki, milyen hajviseletuk volt akkoriban, neha ha nem csak a csalad hanem tagabb kornyezet is van rajta az is erdekes lehet. A dokumentumok meg attol fugg...engem a regi nyelvezet, a hogy nezett ki egy adasveteli,vagy egyaltalan regen miket tartzottak fontosnak megorizni is erdekel. Felmenoim kozott volt aki sok evre kintragadt hadifogsagban az oroszoknal, kar hogy sose maradt rola olyan irat, amit en is nezegethettem volna, szoval ha neked van ilyen anyos batyjarol fusd at, hatha talalsz valami izgit vagy vicceset. Aztan vagy elrakod amit tudsz es befer egy ciposdobozba vagy kidobod mind.

Azt azonban nem ertem hogy a parod/parunk hozott csladjahoz mi az hoghy kozunk nincs, meg nincs kozos elmeny?? Amikor ket ember szerelmes lesz egymasba akkor azert jo esellyel nem 70 evesek, hanem 20-on es igenis szepen megismerik egymas csladjat. Jobb esetben aki csak van eloben, rosszabb esetben csak hallomasbol netan regi csaladi anekdotakbol. A ferjem szulei es egyeb rokonsaga rengeteg sztorit meselt es mindig felelevenitettek mindenfele altalam sajnos mar sose nem.lathatott rokonokat a kulonfele csladi osszejoveteleken. Egy ido utan mar oylan volt mintha en is ismernem oket is es eszembe nem jutna ugy beszekni roluk, hohy sose lattam nincs kozom.hozza az csak a ferjem valami regi rokona.

Hitem szerint egy ember addig él még van aki emlékezik rá.

Szerencsésnek tartom magam mert maradtak fényképek, iratok és tárgyak amiket ha előveszek rájuk gondolok, akik már rég nem élnek. Van olyan is akit személyesen nem ismertem mégis elmerengek milyen élete lehetett. Számomra ez fontos és érdekes, gyakran erőt ad ha elkeseredem. Példaként tudnám mondani nagyapám apját, aki az első világháború alatt a lövészárokban fabrikált öngyújtót egy töltényhüvelyből. Nem ismerhettem mégis minden csodálatom az övé. Ha kezembe veszem ezt a tárgyat tudom hogy egy olyan ember volt, aki a halál közelében is hitt az életben.

Én pl. családfát kutatok. Minden hasonló kép és irat számomra óriási kincs. Ha téged nem is érdekel, akkor sem tudhatod h a leszármazottaid között 50 év múlva nem lesz-e valaki aki kutatni szeretne. Ez nem sok embert érdekel ennyire, de mindig van 1-1, akinek rengeteget számít egy ilyen dokumentum, amin vannak évszámok, helyszínek stb. A képek meg azért jók, mert kutatás alatt sokkal közelebbinek érzi magához az ember az adott személyt.

A családfámon vannak pl. az 1700-as években született őseim is. Sokmindent megadnék, hogy a kezemben tarthassam a képüket vagy a pl. születési anyakönyvi kivonatukat.

Őrizd meg ezeket. De legalább digitalizáld, és több helyre mentsd. Nem saját magad, hanem a következő generációk miatt.